Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1907

5

ványaitól is nemes érzést, az ismeretekben való jártasságot és pontosságot kívánt. Szerény, de nem térdet- fejet hajtó, hanem önállóan gondolkodó ifjúságot nevelni a hazának és minden tekintetben képzelt tanítókat adni a protestáns egyháznak volt a főtörekvése.

Tanártársai pedig szerették benne az igazi jószivü kollegát, puritán jellemét, a ki ritka szerénységével csak fokozta az iránta megnyilvánuló általános tiszteletet.

Mélyreható munkásságot fejtett ki mint iró is. Értekezései és kisebb cikkei nagyobbára paedagógiai irányúak. De gyakran foglalkozik társadalmi és közérdekű kérdésekkel is. Ezen irányú munkássága révén méltán helyet érdemel kiváló iró-paedagogusaink sorában is.

Mint törvényhatósági képviselő, községi képviselő, a helybeli ág. h. ev. egyháztanácsnak a tagja részt vett a közügyek irányításában is. Tagja a magyar bölcsészeti társaságnak, a természetudományi társulatnak, az országos és a két protestáns tanáregyesületnek, alapitó tagja az országos magyar képzőművészeti társaságnak. A társadalommal való érintkezéseiben szintén szeretettel és közbecsiiléssel találkozik. Látnivaló tehát, hogy Benka Gyula minden téren egyaránt értékes életet élt. Mindezekért nemcsak ezrekre menő tanítványai, tanártársai és a nagyközönség szerették és tisztelték, hanem 40 éves tanári jubileuma alkalmából a királyi kegy is feléje fordult s ő Fels égé a Ferencz-József renddel tüntette ki.

1907. őszén a tanítóképző-intézettől, hogy annak önállósága annál inkább kidomborodjék, megvált; majd pedig hanyatló látása nagyon meggyengülvén, 1908. február 1-jével a főgimnáziumi igazgatóságról is lemondott s nyugalomba vonult. A jól megérdemelt nyugalom napjait tegye kellemessé reá nézve annak a tudata, hogy nevét két intézet történetébe arany betűkkel véste be.

PAPSZÁSZ GYULA.