Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1906

1860-ban az alkotmányos élet újra ébredésének első tavaszi leheletére kapott erőre a békési ág. h. ev. egyházmegye intéző köreiben az a gondolat, hogyha máskép nem lehet, a szarvasi főgimnáziumnak felső osztályaival kapcsolatban kellene oly tanítóképző intézetet létesíteni, mely az Alföldnek a közönségesnél jobban díjazott tanítói állásaira hasznavehető, müveit tanítókat képezzen. Különben is, mióta a békési ág. h. ev. egyházmegye 1802-ben Mezőberényben gimnáziumot nyitott, folyton foglalkoztatta az intéző köröket azon gyakorlati gondolat, hogy nagy áldozattal is azért szükséges az alföldi protestánsoknak életképes középiskolát fenntartani, mert innen nyerik az egyházak leendő papjaikat s tanítóikat. Ezen, hol elhomályosodó, hol felragyogó célgondolat évtizedeken át szószólókra talált s már a mezőbcrényi gimnázium körében lelkes tanítók és papok tanitgatták is azon ifjakat, kik hivatásuk érzetében a papi vagy tanítói pályára lépni óhajtottak.

Az iskolai célokra történő adakozásra való felhívás legtöbbjében, mint közérdekű indító ok meg volt emlegetve, hogy azért is kell tőkéket gyűjteni, mert a gimnázium körében leendő tanítóképzésre is gondolni kell. Az adományok e célra is befolytak s az iskolának bár lassan vagyoni gyarapodását előmozdították.

A mikor azután az elnyomatás hatása alól nemzetünk felszabadult s az alkotmányos élet derengése 1860- ban felköltötte az intéző köröknek vállalkozási kedvét s kivált mikor az egyházmegyék gyűlésein egyes adózó egyházközségek küldöttei emlegetni kezdették, hogy a szarvasi gimnázium mind messzebb távozik rendeltetésétől, mert a protestáns tanulók évi létszámát majdnem felezi más felekezetű tanulóknak olyan tömege, melyből az egyház semmi hasznot nem lát: akkor újra köztuü