Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1906
bírta. Nevezetesen Nni. közoktatási miniszterünk nemcsak felszólalásaiban, de hozzánk is leérkezett szabályozó rendeletében kinyilatkoztatta azt, hogy életképes tanítóképzőket államilag segélyezni kész, ha ez intézetek fenntartói elfogadják az állami tanítóképzők tanítási tervezetét, önállósítják ezen szakiskolákat s az osztályok számarányában legalább négy tan férfiút s egy igazgatót alkalmaznak az intézeteknél, azok fizetésének minimumát biztosítaná. Fizetési pótlék címén hajlandó aztán a közoktatási kormány kiegészíteni az alkalmazottak díjazását annyira, a mennyit az állami tanítóképzők tanárai kapnak és csak a tanítás ellenőrzésére, a tanszellem hazafias irányára s a tanító képesítési vizsgák komolyságára s mértéket megütő tartalmasságára kíván autonómiánkat alig érintő módon befolyást gyakorolni. Most már e kedvező alkalom elhalasztása halálos Ítélet lenne a szarvasi tanítóképzőre nézve. Komolyan meggondolandó, hogy az intézet időszerű szervezésére, az alkalmazott tanerők megnyugtatására, a bányai egyházkerület feltűnőbb megterheltetése nélkül nyitva áll az alkalom. Tovább is vitatható s ügyszeretet mellett — hiszem — könnyen eloszlatható jogi kérdések szőrszál- hasogatása még sem lehet hozzánk illő most, midőn a döntő lépés megtételére a kedvező alkalom előttünk áll. Teljes tisztelettel megnyugszom az intéző körök bölcsességébe s hiszem, hogy nem ejtik el a tantóképzés közérdekű ügyét most, midőn ez intézet csaknem félszázadra terjedő küzdéssel és kitartással kétszáznál is több hasznavehető néptanítót adott át az alföldi protestáns népiskoláknak, kiknek lelkes működése Isten és ember előtt hirdeti a most kétségek között hánykódó szarvasi tanítóképző életképességét. Szarvason, 1907. május 26. Benka Gyula, igazgató-tanár. 13