Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1941

tekintélyt, mert a vesékbe látott, s a reábízott ifjú egyéniségeket gyorsan és helyesen tudta rangsorolni. Ugyanezen készségeiből épült fel nagy ismeretközlő képessége, melynek segítségével terméketlenebb talajból is tudott életerős palántákat nevelni. A maga tudásának gazdag tárházából kényelmesen válogathatott, és mert jószívű és szerető gondozója volt nyájának, egyénenként igyekezett átadni kinek-kinek annyit, amennyi azt megillette. Mindenkinek a magáét. Tanítványai humánus elbírálásánál érző szíve mellett családi örökség is vezérelte: apósának, Benka Gyulának szelleme. Csak ritkán használt erős rendszabályokat, s a tanügyi kormányzat egyre inkább szelekciót-követelő irányelvei mellett is lelkében végig vallotta amannak híres vezérelvét: Nincs jogunk úgy beleavatkozni családok ügyeibe, hogy visszatarthatnánk valakit tanulói pályáján.

Világosanlátás és eredendő jóindulat formálta benne az embert, a a minta-házastársat, a barátot és a kartársat is. Éles elméje a klasszikus idők Spártájába vezette őt, annak életelveihez, szokásaihoz. Képessé tette helyesen mérlegelni a világi hívságokat, s az igazi értékeket. Sohasem futkározott csillogó külső sikerek után, s az emberek ítélkezését csak a saját ítéletén leszűrve értékesítette. Az embereket szerette, de elismerésüket sohasem hajhászta. És mégis megkapta általánosan. Akiknek alkalma nyílott szelleme fényességében gyönyörködni, azok nagyrabecsüléssel és szeretettel csüggtek rajta. Saskó Sámuelhez közel kellett férkőzni, hogy teljesem megismerjük értékeit. Ezért van, hogy tanártársai kivétel nélkül nagyrabecsüléssel és ragaszkodással viseltettek iránta, hogy tanítványai örökké áldják nemes emlékét.

Temetése június 29-én ment végbe az egykor vezetése alatt álló iskola épületének udvaráról, tanítványok, tanártársak, barátok és tisztelők hatalmas részvétele mellett. Sírjánál az igazgató búcsúztatta tanártársai nevében.

4