Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1941

Sokat szenvedett testi bajai miatt, de mindig erős, sokszor szinte derűs lélekkel viselte a megpróbáltatásokat. Az 1941— 42-iki tanévet már mint kórháznak lakója kezdte el, de csakhamar hazajött, s tanártársait cso- dálatraindító hősiességgel folytatta iskolai munkáját szinte a végkimerülésig.

1941 december 12-én a kolozsvári klinikán halt meg. Kolozsvárott is temették el a nyugati határszélnek leszármazottját, ki az ország közepén munkálkodott, s keletre ment örökre elpihenni.

Keresztesi Lajos erőskezű tanár volt. Mint ilyennek sokat köszön iskolája, hiszen a tanári munka egyik leglényegesebb segítőeszköze a fegyelmezésben való készség. Rendet akart, s tudott is teremteni. Oktató munkájában is szigorral járt el az előírt anyag pontos tudását megkövetelte. Tanítványainak azonban át kellett érezniük, hogy az a szigor, az a kemény munkára-nevelés csak magasabb érdekek szolgálata, felsőbb utasítások pontos betartása akart lenni, hogy eszköz az eszmei szempontok érdekében, s aki gyakorolja, csak kötelességet teljesít. Ezért a tanítványok százainak hálás kegyelete kell, hogy szálljon a kolozsvári sír felé. Tanártársai és felettesei pedig, kik ismerték tanári értékeit, az iskola veszteségét egyenlően állítják oda a maguk baráti vesztesége mellé.

6