Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1940
Miben nyilvánul Isten jósága különös módon tavasszal ? Mi emberek az évnek minden évszakában Istennek különféle, megszámlálhatatlan jótéteményeiben részesülünk. Ama zord, kietlen téli idő is époly szükséges, mint az év többi kellemes szakai. Télen minden elpihen, a tél mindent eltakar fehér leplével, jégpáncéljával a jövő, az eljövendő kies tavasz, az új élet számára. Ha más előnye nem mutatkoznék, mint az, hogy az emberiséget éltető és tápláló természetet megpihenteti: már az is a bölcs isteni gondviselés jóságára vall. Nekünk keresztyényeknek emlékeznünk kell Jakab apostol e szavaira: „Mert felkél a nap a maga népségével, és megszárítja a füvet, és annak virága elhull és ábrázatának kedvessége elvész.“ De az évnek egy szaka sem állítja annyira szemeink elé Isten jóságát, s nem tesz annyira figyelmessé arra, mint a dicső, kedves tavasz. Istennek ezen jóságát pedig megismerjük, ha : a) tekintetbe vesszük azt a nagy változást, amit tavasszal észlelünk a természetben. Az ősz, sok faradsággal bevetett, a télnek zord viszontagságait kiállott őszi vetések reményteljesen emelkednek — a fák rügyeznek, virágzanak, langyos szellő melengeti arcunkat, és mindez édes, örömteljes, reménységgel tölti el érző szíveinket. És ki viszi mindezt véghez ? . . . Isten, a dicső természet nagy Ura, alkotója. Ő rendelte el, hogy az éltető nap napról-napra melegebben sugározzon a földre, és a föld rögei alatt megdermedt növényzetet, s a téli álmát alvó millió állatkát új életre költse, ébressze. I Ő az, akiről a zsoltáríró mondja (104, 13 — 14.): ,,aki megöntözi a hegyeket a magasságból, és a Te munkásságodból megelégíteltik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak, és növényeket az emberek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből.“ íme, már csak ezen nagy változás is bizonysága Isten véghe- tetlen jóságának. De fontoljuk meg azt is: nem ő tartja-e fenn azon kiváló szép rendet, mely a természetben uralkodik ? Enélkül nem állhatna fenn a világ. b) De Isten jóságáról tanúskodik azon nagy változás is, melyet önmagunkban érzünk. És milyen e változás? Miben áll az? Abban, hogy kedélyünket is új életre fakasztja a nyíló tavasz, i. 6
