Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1940

Szabolcs Károly.

Több mint 37 évi tanári munkásság után a folyó tanév derekán vonult nyugalomba Szabolcs Károly. 1920 szeptember 20. óta, azaz 20 és fél éven át működött iskolánknál, mint annak rajztanára, amellett 1927 szeptember óta, mint pénztárosunk és gondnokunk. Ha helyesen akarnánk jellemezni ezt a két évtizedre terjedő, két különböző munkaterületen kifejtett munkásságot, két idegen kifejezést találnánk arra legmegfelelőbbnek. Pedánsság és korrektség voltak Szabolcs Károly munkájának főjellemvonásai, az ezen fogalmakba zárt tartalom adta meg értékét a tanárnak és az iskola gondnokának egyaránt.

Szarvasra a nagy nemzeti katasztrófa évében, mint annak egyik áldozata került hazánk leggyönyörűbb vidékéről, a Magas Tátrából. A kézsmárki ősi evangélikus gimnáziumban addig viselt tanári állását kellett elveszítenie. A Tátra azonban nem volt szülőhazája Szabolcs Károlynak, ki mikor azt elhagyva hozzánk került, csak visszatért oda, ahonnan kiindult: az Alföldre.

Nyíregyházán született 1879. január 27-én, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapestre került, ahol a Képzőművészeti Főiskolát elvégezve, a rajzoló geometriából és a művészeti rajzból képesítő oklevelet szerzett. Közben a tornának középfokú iskolákban való tanítására is képesítést nyert. Katonai szolgálatának elvégzése után Rákospalotán kezdte tanári működését, a felsőlövöi ev. gimnáziumnál folytatta, s onnan került a kézsmárki iskolába.

A világháborúban 1914. augusztusától 1918. november 20 ig szolgált és mint népfelkelő százados szerelt le.

Nyugalombavonulása alkalmából érdemes pedagógusi munkássága elismeréséül az ev. egyetemes egyház az igazgatói címmel tüntette ki.

A nyugalombavonuló, de egészsége, ereje teljességében lévő Szabolcs Károlytól azzal búcsúzunk: adja meg neki az Isten a megérdemelt pihenés alatt is azt a kitűnő egészséget és tetterőt, amelyben eddig részesítette. Tanártársai pedig azt kérik tőle, hogy tekintse iskolánkat továbbra is kedves második otthonának.

3