Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1940

Amikor elkezdtük a tanévei, az Erdélyi Induló hangjai zengedeziek. Szeptembernek tanévkezdő hangulatát megaranyozta, emelkedetté, szinte ihle* tetté tette az a ludat, hogy húsz év múltán végre Elhangzott a szó.. . Húsz éven át tanítottuk és tanultuk, úgyszólván minden órán hangoztattuk, hogy „az igaz iigy örökre veszve nem lehet“. Hogy el kell jönnie a feltámadás napjának. És az események igazolták tanításunkat. Igazolták azt, hogy az igazság végső győzelmét hirdető erkölcsi lantétel nem puszta szólam. Úgy éreztük, tanítók és tanulók, mintha közelebb hozott volna bennün- kei a tanításnak ez az élő példával való beigazolódása. Örömmel és lelkesedéssel gondoltunk arra tanítás közben. Aztán a tél elmúlt és eljött a tavasz. És magyar honvédek lépteinek üteme hangzott felénk Délről, magyar ágyúk kerekeinek dübörgése figyelmeztetett bennünket és ellenségeinket arra, hogy igenis, van és fennáll továbbra is a történeti jog elve, és csinálja a történelmet most is és fogja csinálni mindörökké! Még fülünkben csengett az őszi dallam, s már jött melléje tavaszi széltől- hajtva az új, és mi gyönyörűséggel hallgattuk, szívünkben végtelen hálát érezve a Gondviselés iránt tanításunknak ezért a szemléltető igazolásáért. De meghatódott lélekkel gondoltunk és sírunking hálásan fogunk emlékezni a legfőbb Hadúrra, annak április 10-1 hadparancsára:

„Előre az ezeréves déli határokra!“