Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939
Pedig 1927 után Szarvas társadalmának végtelen károsodására, megszűnt szarvasi lakos lenni. Nevelt gyermekeinél : majd Piroska leányánál (férj. Szalágyi Emilné), majd Lóránd fiánál élt. Mert jellemvonásait szépen egészíti ki, hogy neki magának nem lévén gyermeke, felesége ezen két árván maradt rokonát kora gyermekkorukban gyermekeivé fogadta, nagy gonddal, szépen felnevelte őket, olyan igazi apai szeretettel, hogy azok nevelőapjuk iránt érzett hálájuk maradandó jeléül az ő nevét is vették fel. 1940. február 17-én Gödöllőn leánya családi körében, 86 éves korában diadalmaskodott törékenynek, évtizedekkel azelőtt is általában gyengének képzelt szervezete felett a halál. Hiszen lehet, hogy az is volt valóban ; de akkor még ez a tény, hogy gyenge szervezettel 86 évet élhetett, még ez is egyik értékes tanúsága lehet példaadó életének : mit tehetünk életünk meghosszabbítása végett, okos, spártai életmóddal. Gyermekei április 10-én hazahozatták porrészeit, hogy forrón szeretett neje mellé temessék el. A rövid gyászszertartáson (az eredeti Gödöllőn volt) megjelent a gimnázium tanári kara, ifjúsága és Szarvas társadalmának számos tagja. A sírnál a gimnázium igazgatója a következő szavakkal vett búcsút tőle egykori iskolája és volt tanítványai nevében : „Mielőtt végső pihenőhelyedre térnél, kedves Sárkány Imre bátyánk, megállítjuk még egy pillanatra alászállni készülő koporsódat. Egy megkésett búcsúszóra és vallomástételre. Búcsúzunk tőled, a szarvasi gimnázium tanárai. Azon gimnáziuméi, amelynek 15 éven át kiváló tanára voltál. És búcsúzunk, a Te volt tanítványaid, a valamikor terebélyes erdőnek megmaradt néhány fája. Mert nemcsak a veled egyívású jelesek, de már a valaha lábaidnál ülő, kezeidből szellemi táplálékot nyerő ifjúság tekintélyes része is eltávozott. Akik megmaradtunk, végtelen kegyelettel, tisztelettel és hálával mondunk neked kartársi és tanítványi utolsó istenhozzádot ! De nemcsak búcsúzunk, vallomást is akarunk tenni neked, kedves nesztorunk, kedves mesterünk 1 El akarunk mondani valamit és úgy szeretnénk, ha meghallhatnád a távolból távolba küldött üzenetünket hiszen amíg éltél, nem vallhattuk azt meg, egész lényed tiltakozott volna ellene. El akarjuk mondani, hogy igenis, tanártársaid és tanítványaid számára a Te csöndben, igénytelenségben leélt életed gyümölcsöket dúsan termő élet, utat mulató fáklya lesz mindenkoron, bárha Temagad végtelen szerénységedben sohsem szántad azt annak. Elmondani, hogy vannak niég, kik az emberi értékek mérlegelésénél nem a külső máz, a külső csillogás sokszor csalóka érdemjegyei, de a léleknek, az egyéniségnek mélységeiben elrejtve lakozó igaz emberi értékek után indul5
