Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

(szeptember 20. és február 20.) és nevelési tárgyú értekezletekkel, előadásokkal, felolvasásokkal, megbeszélésekkel igyekeztünk biztosítani. Összesen 8 ízben tartott egy-egy tanárunk a rendtartásban előírt bemutatóórát. Két ellenőrző értekezletünkön (november 29. és április 29.) beható szemlét és megbeszélést tartottunk tanulóink felett, s felőlük szerzett benyomásainkat gazdagítottuk egymás óráinak sűrű látogatásával, a látogatásokat követő megbeszélésekkel.

A tanulók szüleinek a nap bármely órájában rendélkezésére állottunk, két ízben pedig, örvendetesen, igen látogatott szülői értekezletet tartottunk, mindkétszer az összes osztályok tanulóinak szüleivel. Az első december 17-én volt, amikor az igazgató a tanár és az iskola szükséges szigoráról tartott előadást, hangsúlyozva, hogy az iskola szigorára ma annyival nagyobb a szükség, mint régente, mert általános tapasztalat szerint a mai szülői nevelés enyhébb, puhább, elnézőbb a gyermekkel szemben, mint a régi, amikor talán a gyermekek előtt kevésbbé nehéz jövő perspektívája állott, s szüleik nem voltak velük szemben annyira érzékenyek, mint ma. Ezután Revuczky Vilmos előadása következett „Közös vonások iskolai nevelésünkben“ címmel; ebben 0 iskolai nevelés legfontosabb és legismertebb irányító elveit ismertette a szülőkkel. Az előadások után a szülők és a tanárok elvegyültek, s bizalmas és őszinte beszélgetésekben cserélték ki gondolataikat a gyermekek helyes irányban tartásáról. Második szülői értekezletünk május 19-én folyt le, s azon szintén igen számosán vettek részt. Kovács Béla tanárunknak a testnevelés kérdéseit érintő előadása után bizalmas megbeszélések következtek.

Maga a szorosabban vett oktató-munka a valamennyi tanárunk részére beszerzett és általuk alaposan áttanulmányozott utasítások elvei szerint ment végbe.

Tanulóink iskolai magaviseleté ellen komolyabb kifogás nem fordult elő; magaviseletükről a tanulók névjegyzékének adatai számolnak be.

A vallásos nevelés. Tanári karunk e tanévben is híven kitartott az 1934: XI. t. c, végrehajtási utasítása bekezdő szavainak ezen rendelkezése mellett: „A magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje...“, hiszen intézetünk egyházi jellege s a közel másfélszázados tradíció azt parancsolóan követeli is tőle. Minden erőnkkel azon voltunk tehát, hogy ne legyünk méltatlanok őseinkhez, iskolánk nemes hagyományához, s hitben erősekké, de más felekezetűekkel szemben soha türelmetlenekké lenni ne engedjük tanulónkat. Felekezeti villongás, súrlódás legcsekélyebb esete sem fordult elő.

Az istenitiszteletek látogatása kötelező volt úgy evangélikus tanulóink, mint a másvallásúak számára. Az evangélikusok a melegebb idők35