Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939
Dr. Melich Ionos felügyelő üdvözlő szavai dr Nádor Jenő igazgatóhoz az iskolai év megnyitása alkalmával igazgatói működésének megkezdésekor. Nagyságos Igazgató Úr! Nagyságodat felügyelő-bizottságunk 1939. szeptember 1-től számítandó egy évre — nem akarván ebben sem az államnál szokásos rendtől éltérni —, nagymultú iskolánk vezetésével, igazgatásával bízta meg. Tette ezt azon kimagasló érdemekért, melyeket Nagyságod magának elsősorban mint tanár, de mint tudományának : a történelemnek tudós búvára, jeles művelője szerzett. Örömmel s azzal a jóleső érzéssel adta bizottságunk a megbízást, mert annak adta, akit üléseinkről mi is mint gondos, pontos, odaadó adminisztrátort ismerünk, akit tanártársai is túlnyomó többséggel vezetőjükké jelöltek. S abban, hogy tanártársai is túlnyomó többségükben vezetőjükké jelölték Nagyságodat, zálogát látjuk annak, hogy az a harmónia, amely mindenkori tanártestületünkben hagyományos, s amely iskolánk nagysikerű működésének is minden időkben az alapja volt, e hagyományos szellemben fenn fog állani. S hogy mi a hagyomány, mi annak emberformáló nagy értéke, azt Nagyságod mint történetíró nemcsak tudja, de éppen történetírói munkásságával mélységesen át is érzi. A mi iskolánk, a mi városunk hagyományát s vele történetét senki sem ismeri jobban Nagyságodnál. Nagyságod tudja a legjobban, hogy az egymást \ áltó korokban mi vitte előre, mi hátráltatta iskolánk ügyét. De azt is tudja, hogy minden korban az iskola egyik legfőbb tényezője tanári kara mellett az igazgatója volt. Rendkívüli sokoldalú az iskola igazgatójának a munkaköre, sokoldalú az befelé az iskolai élettel kapcsolatban és sokoldalú kifelé szülőkkel, tantestületekkel, hatóságokkal szemben. Felesleges ezt nekem részleteznem, hiszen a munkakör szinte magától adódik, s aztán meg ez a munkakör Egyetemes Szolgálati Szabályzatunkban gondosan körül is van írva. S ha mégis szólok itt a munkakörről, teszem azért, mert meggyőződésem, hogy minden munkakörben, s így az igazgatóiban is vannak olyan kötelességek, amelyek magától értetődnek s éppen ezért nem valók szabályzatba. 18
