Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

Őszinte érzésekkel telített — meleg — kitüntető szavait. Hálásan köszönöm, hogy fáradságot nem ismerve, legmunkásabb napjaiban eljött ide, hogy hozzám szólhasson. Köszönöm minden jóságát és támogatását, melyben igazgatói működésem alatt részesített és kívánom, hogy az Úr Isten áldja meg minden testi és lelki javakkal meg nem roppanó erőkkel, hogy ennek az iskolának még hosszú éveken át lehessen az a nagy erkölcsi értéke, amelynek őt mindannyian mindenkor tartottuk és tartjuk.

Nagyon köszönöm az Igazgató Úr Őnagyságának szíves szavait — rajta keresztül köszönöm meg az egész tanári karnak megértését és támogató munkáját, köszönöm, hogy lehetővé tettétek a testvéries együttérzésben végezhető munkát és kívánom, hogy jövendő munkátokhoz adjon meg a jó Isten minden tehetséget és segítséget, hogy kitűzött feladataitoknak sikeresen megfelelve, hazát és egyházat építő nemes munkátok ennek az iskolának mindenkor dicsőséget szerezzen.

Mélységesen köszönöm a szarvasi ev. egyház nagytiszteletű igazgató lelkészének kitűntető szavait, igen köszönöm a község érdemes főjegyzőjének megtisztelő megemlékezését, köszönöm ezeket azzal, hogy én az egyháznak és a községnek csak egyszerű tagja és polgára voltam és ha ezek vezetői tanári működésem alapján érdemesnek tartották, hogy ide eljöjjenek és rólam megemlékezzenek, ezt legkedvesebb emlékeim között fogom megőrizni. Egyházamnak és a nagyközségnek továbbra is hűséges tagja és polgára akarok maradni s ezek érdekeit, ahol alkalmam lesz, lelkesen akarom szolgálni.

És köszönöm néktek, kedves volt tanítványaim, a ti megbízottatok útján tolmácsolt szíves megemlékezést és jókívánságokat. Mindig azt hangoztattam, hogy a tanári munkának az elismerése nem az anyagiakban van meg, még csak a hatóságok elismerésében sem, hanem a tanítványi hálában, a kedves visszaemlékezésben és a régi tanár és iskola iránt érzett tiszteletben. Szívesen emlékezem vissza mindannyiotokra és őrzöm meg emléketeket és kérlek, hogy erre az ősi iskolára, volt tanáraitokra innen túl is szerető szívvel és lélekkel, ragaszkodó hűséggel emlékezzetek vissza.

Köszönöm néktek — kedves mostani növendékek, fiúk és leányok, szíves és megható elköszöntésteket, amelyet egyik legutolsó osztályomnak igen kiváló növendéke tolmácsolt az imént olyan ékesen. Úgy érzem, hogy talán nenr is tanárotok — vezéretek, hanem inkább édesapátok voltam, aki mindég arra törekedett, amire a jó apa gyermekeivel szemben, hogy testiekben és lelkiekben szerencsésen fejlődjék és ha eléri a kellő időt, hazájának és egyházának mindenkor értékes tagja lehessen. Kívánom, mindannyiotoknak most, amikor az új tanesztendőnek nehéz munkáját kezditek, segítsen meg benneteket a jó Ég kitartással és erő16