Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939
tövis, mint virág terein. Melynek zökkenői felőrlik a gyengét, s szomorú vázat alkotnak belőle éppen azokra az időkre, miktől oly sok jót, oly sok szépet várt. Te neked sikerült megőrizned végig rugalmas alkotási erődet. Ez ritka, kivételes adomány, mely a tanári pályán csak keveseknek jut osztályrészéül. Hogy kijuthasson, ahhoz a testi-lelki adottságok mellett a maga elé kitűzött célokért való olyan lelkesedés szükséges, mely benned égett egész tanári, igazgatói pályád alatt. A Tőled való búcsúzás tehát nem lehet, nem szabad, hogy a búcsúzkodásoknak megszokott rezignációs hangulatában történjék. Teljes birtokában vagy erőidnek 1 Annyi gond, virrasztás, a kitűzött célokra fordított fáradtság nem törte meg sem buzgalmadat, sem előrehaladási vágyaidat. Fáradhatatlan tanító vagy ma is, ki az élet, a haladás törvényei elől nem zárkózik el. Ezért, mikor búcsúzunk Tőled, nem féltünk attól, hogy a magány szomorúsága várakozik reád a pihenés éveiben. A Te aktív egyéniséged csak újabb és újabb munkaterületre vár, csak munkaterületet változtat, hogy ott értékesíthesse kifáradlan, cselekvő, egész energiáját 1 Kívánjuk tehát: haladj tovább is a tevékenység megszokott útjain. Légy cselekvő részese további életsorod irányításának és küzdj továbbra is magadalkotta céljaidért, olyan sikerrel, mint eddig tetted ! És ha esetleg néha reánk gondolsz, a nagy famíliára, amelynek immár nem lehetsz többé tagja, az antik költő szavai nyugtassanak meg : „Én már elértem a révet, remény és sors Isten veletek, játsszatok másokkal, vélem bőven enyelegtetek 1“ Hadd játsszon, enye- Iegjen tehát az a bizonyos tanári sors most már csak mivelünk ! Kérlek, tarts meg bennünket jó emlékezetedben, mint ahogy mi is jól fogunk emlékezni reád I Tanártársaink nevében azt kívánom, hogy adjon neked az Isten továbbra is végig friss egészséget és adjon lelkedet felüdítő tevékenységet! Ad multos annos ! 13
