Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

Szívós, élénk és energikus temperamentuma jutott kifejezésre az oktatásban és nevelésben egyaránt. Akaratereje az iskolában és azonkívül állandóan újabb és újabb célkitűzések felé vezette. Ezért amint teltek az évek, az iskolánál, az egyházban, a község társadalmi, sőt politikai életében egyre több és újabb szerepkört talált a maga számára.

Ha már egyéb szerepkörei betöltésénél is ambícióról és buzgóság- ról szólhattunk, még fokozottabb mértékben látjuk érvényesülni e kettős lelki irányvonalat gimnáziumi igazgatói tiszte betöltésénél. Hisz annak az iskolának élére került, mely őt akkor már egy emberöltőn át anyagi és szellemi kenyérrel táplálta. Igazgatói működése sikereinek homlokterében főleg az ősi intézet külső, anyagi virágzása áll. Fáradhatatlanul és sikerrel dolgozott: nevét megörökíthette iskolánk kicsi internátusának megszervezésével, földbirtokának növelésével, házvétellel: olyan alkotásokkal, mikért valaha bekövetkezhető hét sovány esztendőkre gondolva fogják hálásan emlegetni. Ilyen és hasonló alkotásairól intézetünk nagynevű felügyelőjének búcsúztató beszéde nyújt kitűnő összefoglalást; ezt évkönyvünk más helyén közöljük.

Ilyen lázas, siető munkásság közepette érkezett el Raskó Kálmán ahhoz a határkőhöz, melynél a törvény parancsa megállapítja munkájában a munkást. 1938-ban kitelt 35 évi tanári szolgálata s neki is távoznia kellett a megérdemelt pihenés felé. De vájjon pihenésre vágyott, pihenésre szorult-e ő ? E kérdésre megfelelt végig töretlen fizikumú, élénk, tennivágyó, lázas ambícióktól égő, állandó sietségben lévő alakja. Iskolája felügyelőbizottsága is úgy látta, hogy Raskó Kálmán számára csak a paragrafus írhatja elő a pihenés szükségességét, hogy a való élet az ő esetében megcáfolta az elméletet. Marasztotta tehát még egy 36-ik tanévre, hogy megszokott munkaterületén alkalma legyen még egy évig teret adni lankadatlan energiájának. Kitüntetés is akart ez lenni számára felettesei részéről, hasonlóan azon nagy kitüntetéshez, mely ugyanazon évben tanügyi főtanácsosi címmel való feldíszítésével érte. Mint nyugalmazott igazgató vezette ezekután az 1938—39. tanévben iskoláját, hogy 1939. szeptember 1-vel végleg búcsút mondjon azon intézetnek, amely 43 éven át oly sok sikerét látta, s melynek jelesei arcképcsarnokába máris oda került saját maga által felajánlott és adományozott olajfestményű arcképe.

A hivatalos pályáról való visszavonulás ténye fájdalmas érzéseket válthat ki azokból, kiknél annak időpontja egyúttal az élet pályától való visszavonulás közelgő időpontjára is figyelmeztet. Ez a mementó azonban csak testben vagy lélekben megtört egyénekre vonatkozhatik. Raskó Kálmánnak búcsúztatásakor az új igazgató tanártársai nevében azt kívánta, hogy találjon magának mindenkor lelkét felüdítő tevékenységet.

8