Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1938
D. D. RAFFAY SÁNDOR ev. püspök. Elmúlt tanévünknek mindjárt elején — nagy és lelkeket építő ünnepélye volt ev. egyházunknak. Szeptember hó 6-án ünnepelte egyházkerületünk és véle az egész magyar Lutheránia D. D. Raffay Sándor bányakerületi ev. püspök urat abból az alkalomból, hogy főpásztori munkálkodásának 2. évtizedét töltötte be. Nem a megszokásnak ereje, nem a köteles tisztességadás, hanem az igaz és őszinte érzéseknek — meleg szeretetnek és ragaszkodásnak kifejezése óhajt lenni mostani megemlékezésünk, amikor évkönyvünk lapjain is megörökíteni kívánjuk annak nevét, ki egész életével — egyházi -t- főpásztori és hazafias munkálkodásával bevéste nevét az örökkévalóság érctáblájába. 20 esztendő nagy idő a korlátok közé szorított emberi életben és ezt eltölteni 50 és valahány esztendő után — egy gazdag és áldásos munkában — valóban olyan teljesítmény, amely Istennek jósága folytán csak igen keveseknek adatik meg. Akkor 20 esztendeje volt, hogy főpásztorunk, országunk sorsának legkeservesebb idejében vette kezébe a vezéri pálcát; ő maga legjobban érezte annak súlyát, mert így szólott : „elegendő lesz-e az én gyenge erőm, elég acélos-e a munkabírásom, elég elszánt-e az akaratom, hogy az ezernyi sebből vérző ország legnagyobb ev. egyházkerületének élére állva — a vezéri pálcát kezembe venni merészeljem ?“ És az eltelt 20 esztendei főpásztori munka után —r Istennek gazdag kegyelme folytán — mindannyian valljuk, — hogy az az erő, amely a vezéri pálcát kezébe vette igenis nagy volt, az a munkabírás példaszerűen acélos és az az akarat a legelszántabb volt. Tudás, erő — munkabírás — akarat — e négy tényező mintegy isteni inkarnáció csúcsosodott ki Raffay Sándor püspökből és a négynek csodálatos és összhangos működése — igenis szilárddá tudta tenni azt a kezet, amely „az evangélium világító szö- vétnekével mutatni tudta a békesség, a megértés és minden sebet 3 r
