Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1938

NEMES

SÖJTÖRI KÁROLY

1886-1939.

Az 1937—38. tanévi értesítőnk első sora ez volt: „Értesítőnk első lapjára szomorú gyászhírnek közlése kerül“. Fájdalom, hogy ezt az e tanévben kiadandó Évkönyvünkben meg kell ismételni.

Nemes Söjtöri Károly, ez iskolának 1921. óta tanára, 1939. május 20-án, 53 éves korában bevégezte pályafutását és megtért Teremtőjéhez. Mintha egy messze földön lejátszódott eseménynek meseszerű elmondása ütné meg fülünket, mintha fantáziánknak csapongása hihetetlen dolgokat mondana nekünk, mintha álom és nem valóság volna mindaz, amit e keménykőtésű, erős fizikumú embernek tragikus pusztulásáról mondanak. Mintha mindez csak mese volna, nem tudjuk — nem akarjuk elhinni a valóságot.

Hiszen vidáman és jókedvvel ment fel még néhány nappal halála előtt a katedrához, hogy vezesse osztályának — a Vili. osztály tanulóinak írásbeli érettségi vizsgálatait, — s alig néhány perces ottlét után — összeesett és többé nem állt a lábára. Ott a munka mezején esett el, amikor tanári hivatásának — kötelességeinek — egyik legfontosabb szerepét akarta lejátszani, ott esett el, a munkában — tanítványainak szemeláttára — ottlévő kartársainak mélységes megdöbbenésére. És nem állt többé a lábára 1 Amikor ereje már teljesen fogyatkozóban volt, akkor is, mintegy utolsó rohamképpen, vissza akart menni katedrájához, mert hiszen „mi lesz az ő fiaival, ha ő nem lesz ott ?“ De az erők teljesen megfogyatkoztak, a gyorsan megérkezett orvosi segély csak látszólag hozott enyhülést, mert ennek eredménye már alig volt. Nemes Söjtöri Károlynak ütött az utolsó órája és 5 napig apatikus állapotban kacérkodott a halállal, míg ez végre megváltotta őt. Nemes Söjtöri Károly meghalt.

Megdöbbenéssel állunk meg kartársunk ravatalánál és önként támad lelkűnkben a gondolat — Istenem, hát ilyen az emberi élet ? Vidámak, jókedvűek vagyunk —* tele reményekkel, munkakedvvel, ambíciókkal,

7