Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1937

■*■ I.

Az ifjúkor lélektanának tanulságai a nevelő számára.

Értekezés.

Tartotta Korim Kálmán valléstanár az 1938. február 13-iki módszeres értekezleten.

Senki sem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy a mai modern kor rendkívüli követelményeket állít fel emberei száméra és hogy a mai embernek, bárhol álljon és működjön is, hatványozott mértékben kell felkészülnie, hogy a követelményeknek megfelelhessen és a rábízott feladatokat a legnagyobb eredményességgel végezhesse el. Áll ez a megállapítás különösen a nevelőre nézve, aki nem számokkal, gépekkel vagy más fizikai, materiális dolgokkal dolgozik, hanem a legdrágább, a legfinomabb anyagot, a lelket formálja és képezi. Az ezen a területen végzett munka nem pillanatnyi sikereket mutathat fel vagy nem ideiglenes, gyorsan reparálható hibákat követhet el, de az egész életre szóló győzelmet vagy bukást, felemelkedést vagy lesüllyedést eredményezheti. Azért a nevelő felelőssége óriási, amellyel Istennek, nemzetének, embertársainak és nem utolsó sorban önmagának tartozik. A nevelő a lélekformálás művésze kell hogy legyen. Nem egyszerűen ismeretek közlője, hanem ihletett, lelkes, áldozatos kibontakoztatója a fejlődésben lévő lélek képességeinek, erőinek és tehetségeinek.

Nem könnyű a nevelő feladata, mert egészen más síkon mozog, mint például a hivatalnok, a mérnök, az orvos vagy a pénzügyi szakember. És nem könnyű azért, mert határozott hitet, őszinte idealizmust és a lelkiértékeknek fenntartásnélküli becsülését tételezi fel. A nevelőnek határozottan, őszintén lelki embernek kell lenni, hiszen a lelkek vezetésére, irányítására és gazdagítására vállalkozott és tett hűségesküt. De éppen ezért a nevelő munkája a legáldottabb, legmagasztosabb és leg- boldogítóbb lehet, ha azt lélekből, a lelkek számára, igaz

j • . -í.:i V "V ' i • ' ' - '