Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1937
ii kész vezetőkre, akik kivezessék őt a bizonytalanság és for- mátlanság kínzó állapotából. Itt van a nevelőnek döntő szerepe I Az a hatalom pedig, amellyel az ifjúnak zárkózott, forrongó leikéhez férkőzhetünk : a szeretet és alázatosság I c) Szólnom kell még az ifjú lelkének még egy jellemző, a nevelő és nevelés szempontjából fontos sajátosságáról. Ez pedig az enlelecheia, az ifjúi lélek önalkotta eszménye, ideális formaképe. Minden létező a teremtett világban keresi azt a legtökéletesebb formát, amelyben önmagát kifejezheti. Addig feszülnek, törekednek és küzdenek az életenergiák, míg ezt a benső eszményi képet és formát meg nem valósítják. Ez fejleszti és viszi a magaslatok felé a létezőket. Ez a fejlődés titka és rúgója a fizikai világban éppúgy, mint a lelkiben. Az ifjú is ezt az eszményi formát keresi és látja meg a belső harcok és vívódások sokszor tragikus, de mindenesetre heroikus időszakában. De nemcsak belsőleg szemléli az eszményt, hanem a külső világban is keresi és óhajtja kiábrázolva látni. Ezért a felnőttek között keresi és rendszerint meg is találja, ha másként nem, valakit idealizál és azt tekinti mintaképnek. Ezen mintakép szerint alakítja ezután önmagát, lelkét és egyéniségét. Az eszményt vagy az eszményesített példaképet szívébe zárja, rajong érte és követi mindenben. Mintegy belekapaszkodik, amíg formátlan, forrongó lélek. Az ifjúnak a tragédiáját azonban gyakran az idézi elő, hogy vagy nem találja meg környezetében az eszményi mintaképet, vagy pedig a valóság véletlen megismerése romba dönti az eszménybe vetett hitét és keserű csalódásában elvet magától minden idealizmust, hitet és magasztosát s a cinizmus, az önzés, az anyagiasság, nem ritkán a defetizmus szférájába zuhan menthetetlenül, esetleg egész életére. Ebben a — sajnos — igen gyakori esetben hiábavalók voltak a benső keresések, harcok és felfelé törekvések, a tavaszi virágzást lehervasztotta a kései fagy, az ifjú élet elveszítette a belső hajtóerőt, az entelecheiát. A makkban rejlő erők nem szökkenhettek szép, sudár tölgyfába 1 A szépnek és ígéretesnek indulni látszó élet torz, befejezetlen mű maradt. íme. néhány lélektani megállapítást vetítettem hallgatóságom lelki szeme elé az ifjúság lelki valóságáról. A megállapítások implicite már magukban foglalják a tanulságokat is, amelyeket meg kell szívlelnünk, de a követelményeket is, amelyeket minden modern pedagógusnak teljesítenie kell, ha méltó akar lenni a magyar kultúra fáklyavivőjének a nevére.
