Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1937
ió a) Mindenki előtt ismeretes az a zökkenő, amely akkor következik be az ember életében, amidőn átlép a gyermekkor naiv, meseszerű, mégis realisztikus világából a serdülő- vagy ifjúkorba. Pubertás korának is nevezik. A két kifejezés : Serdülő- és ifjúkor ugyanannak az átalakulásnak kezdő és kifejlő fázisát jelentik. Lásd a latin adolescens és iuvenis-t. A gyermeket az jellemzi, hogy érdeklődése és figyelme a külső, látható világ felé fordul, de azt meseszerűen látja. Nincs még meg a tér, — idő és arányérzéke. Az ifjú befelé kezd nézni önmagába. Biológiai változáson megy keresztül és olyan erők ébredését veszi észre, amelyek az önmagával való foglalkozásra késztetik. De itt mindjárt meg kell állapítanunk, hogy téves az az orvosi és materialista felfogás, amely szerint az egész pubertáskort a szexuális ösztön ébredése és erősödése határozza meg és ennek a kornak minden lelki és szellemi rendes vagy rendellenes megnyilatkozása erre az ösztönre vezethető vissza. Kétségtelen, hogy legjellegzetesebb vonása ennek a kornak ez a bontakozó erő, mert legközvetlenebb hatású és mert valóságos forradalmat idéz elő a testben és a lélekben egyaránt. Bár kijelenthetjük, hogy nem mindenkinél egyforma erősségű és forrongó hatású ennek a folyamatnak menete. De nem magyarázható minden ez ösztön szerepével. Ennek a kérdésnek kielégítő megoldása igen fontos, de speciális feladat. Ennél többről van szó : a lélek bontakozásáról, átalakulásáról, önmagára eszméléséről. Hiszen az ember nemcsak testből, de lélekből is áll, sőt katexochen lelki lény. És reánk nézve ez a fontos. b) Az ifjú észreveszi a külső világ mellett a saját belső világát, a maga énjét, lelkivilágát. Elindul ebben a belső világban a nagy felfedező útra. És ezen az úton örömök és bánatok, diadalok és vereségek, fényességek és homályok, bizalom és csüggedések fogadják. Mert rejtélyes erők bukkannak fel előtte nemcsak testi életéből, de a lelke mélyéből is. A lélek mikrokozmosa van olyan mély és magas és végtelen ebben a korban, mint a látható makrokozma. Közben elveszti a kapcsolatot a külső világgal és teljes lesz a káosz bensőjében. Ez a híres Sturm u. Drangperiodé az ember életében, amikor még kialakulatlan a lélek, ellentétes erők küzdenek benne. Ekkor lesz zárkózott, hallgatag az ifjú, és ennek a belső rendezetlenségnek a villódzásai azok a bántó gesztusok és viselkedések, amelyeket maga az ifjú sem tud megmagyarázni. Ekkor vágyódik az ifjúi lélek megértő, hozzá lehajló, segíteni
