Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1936
22 hatos támogatói a fegyelmezésnek és a nevelés jó eszközeinek bizonyulnak. Nagyobb gondot ad a bejáró tanulók viselkedésének az ellenőrzése, mert itt minden jóakarat és szigorúság is csődöt mond. A bejáró tanulókat az igazgató időnként külön összegyűjtötte és figyelmeztette utazásuk alkalmával a rendes viselkedésre, szükség esetén megkereste a vasúti kísérő személyzetet vagy állomásfőnökséget és ezekkel együttesen igyekezett az utazások alkalmával felbukkanó fegyelmetlenségek megszüntetésére. A fegyelmezés sikerét óhajtottuk szolgálni azzal is, hogy a f. tanévben szigorúan köteleztük tanulóinkat az egyensapka viselésére. A magyar formaruha viselését kívánatosnak tartottuk és erre felhívtuk tanulóink figyelmét, azonban e tekintetben kötelező intézkedések nem voltak megtehetők. Ruházat tekintetében a rendet, tisztaságot, egyszerűséget és szerénységet követeltük meg, a fehér kesztyű viselését tanulóinktól eltiltottuk. Vidékről bejáró tanulóink száma a f. tanévben 83 volt, ezek részben vonaton, részben autóbuszon, egyesek biciklin, sőt gyalog is jártak be a közeli falvakból. A bejárás sok fegyelembontással, sok időpazarlással és sok egyéb kellemetlenséggel szokott együttjárni. Az elmúlt tanévben többször, sőt sokszor történt meg hogy a tanulókat a vasúti állomásról behozó autóbusz késett vagy egyáltalán nem jött be és így többször történt meg, hogy tanulóink bejáró része az első órára csak késve jött, esetleg az egészet elmulasztotta. Különösen megnehezítette a dolgot az a körülmény, hogy a Békésszent- andrás és Szarvas között elhúzódó transzverzális út a tavaszi hónapokban átépítés alá került, amely körülmény a tanév utolsó hónapjaiban rendkívül megnehezítette, sőt lehetetlenné tette az ez irányból való bejárást. A szülők és érdekeltek figyelmét e helyen is felhívjuk arra, hogy ha csak mód van rá, gyermekeiket az iskola székhelyén helyezzék el. A lefolyt tanévben az internátusbán 31 növendék, az árvaházban 7 növendék lakott, privát helyen volt elhelyezve 23. Ezek felett a felügyeletet az illető intézmények vezetősége gyakorolta, a magánházaknál lakók felett pedig a szállásadón kívül maga a tanárikar, amely a szükséghez képest felkereste a tanulókat a lakásukon.