Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1934
47 azonban teljesen megzavarta az elkészített programmot. Reggel 8 órakor az evangélikus ótemplomba vonult az ünneplő közönség, ahol Szántó Róbert — a negyedszázados találkozósoknak egyik kiválósága — evangélikus lelkész, tartott szívhez szóló magasszárnyalású hálaimát, ami után a helybeli protestáns leányegyesület énekelt rendkívül gazdag változatossággal Rohoska Jenő karnagy vezetésével. A templomi istentisztelet után, a zuhogó eső miatt nem volt mód a kivonulásra, az egész ünnepi közönség az iskola főépületébe volt kénytelen beszorulni és várni a lehetőséget arra, hogy onnan mozdulni tudjon. 10 és fél óra körül vonult be a közönség az iskola torna- csarnokába, ahol a SzOSz megtartotta jubiláns közgyűlését, amelyet az elnök dr. Raffay Sándor püspök nyitott meg és megnyitás után a gimnázium igazgatója a következő szavakkal üdvözölte a jubiláló közgyűlést, annak elnökét, az 50 éves találkozóra idejött Püspököt, a Szövetség tisztikarát és tagjait. Métóságos és Főtisztelendő Püspök Or! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim 1 Kedves Öregdiák Társaim I Az Isten háza — a templom — megszentelt falai között elhangzott áhítatos ének és imádság után, bizonyságot téve az ének áhítatos akkordjain arról, hogy hiszünk egy Isteni Örök Igazságban — magyar hazánk föltámadásában — és mély alázattal hajtva meg fejünket a szent magyar géniusz örök életét jelentő nemzeti trikolór előtt, itt jöttünk össze a természet játékának kényszerítő hatása alatt is — az Alma Mater falainak közvetlen közelében — hogv itt öregek és ifjak, a múlt és a jelen, a régiek és újak szemtől-szembe állva — meleg testvéri szeretettel köszöntsük egymást s azután elvegyülve az ifjúság soraiban a gyorsan elröppent múlt régi kedves emlékeivel telítődjék meg a lelkünk. A múltnak kedves emlékeivel, amelyek a gondtalan — boldog itt eltöltött ifjú években lelik gyökerüket, amelyek kiollhatatlanu! élnek szívünkben, s amelyek csodálatos és varázsos erejüknél fogva biztatnak reménytelenségeinkben, felemelni tudnak eleseltségünkben, támogatni gyengeségünkben és idehoznak időnként bennünket a nevelő édesanya kitárt karjai közé, hogy mélységes hálaérzettel telítődjék meg lelkünk azok iránt, akik e kedves, boldog időket annak idején számunkra megépítették. Kedves Öregdiák Társaim! Az évről-évre megismétlődő
