Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1933

I.

Száz év.

(Adatok a gimnázium Mezőberényből Szarvasra való áttelepítésének történetéből.)

Iskolánk életében az 1934. esztendő nevezetes fordulót jelent. Az evangélikus lelkesedés, az Alföld nagyterületű lakosságának kulturális szükségérzete, a magyar faj szeretete s a nemes emberbaráti áldozatkészség, 1802-ben Mezőberényben megteremtette azt a latin iskolát, melynek falai között 132 esztendő után — itt Szarvason — ugyanolyan célokért, ugyanazzal az odaadással és lelkesedéssel folyik a munka, mint 132 esztendővel ezelőtt. És a küzdelmes és viszontagságos első 3 évtizednek eltelte után a lenni, vagy nem lenni kérdés félelmetes réme ijesztette az iskola fenntartóját. Már-már úgy látszott, hogy a viharzó tengeren összecsapnak a hullámok s a rajtuk hánykódó hajó örökre elmerül és magával visz mindent, lelkesedést, akaratot, igyekezetét, szeretetet, hitet és reménységet s nem marad meg csak egy fájdalmas emlék — jobb sorsra érdemes törekvések elpusztult romhalmaza.

Ámde mikor legnagyobb volt a veszedelem, legközelebb állott a segítség is. Nemeslelkű, fennkölt gondolkodású, tehetős főurak, áthatva azon gondolatoktól, hogy a jövőnek biztosítása, szerencsés alakulása és fejlődése a magyar ifjúság lelkének művelésében, ismereteinek fokozásában, tudásának elmélyítésében és testének erősítésében találhatja meg csak fundamentumát, szívesen sietett a kérő szókat meghallgatni és a veszedelemben forgó iskolának megmentése érdekében cselekedni. És félretéve a most annyiszor felemlegetett felekezeti különbségeket, örökre példáját állították fel annak, hogy az egy Istenben hívőknek testvériségét meg nem- zavarhatják külső formaságok, szertartások és lényeget nem bántó szokások, hanem a lélek magassága mellett el kell törpülnie mindennek és támogatni kell a templom mellett az iskolát, mert a

1