Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1933

17

legészakibb részétől a legdélibb részéig nem jöhetnek már ide tudományszomjas testvéreink, de bizodalmunk nem rendül meg a jövőben és hinni akarjuk, hogy ez az iskola kiterjeszti még szárnyait azok felé a területek felé is, amelyek ma olyan nagyon távol állanak tőlünk.

Az iskola áttelepítésének elsősorban Szarvas város és lakosságának szempontjából van óriási jelentősége. Ha a 100 éves múltra visszatekintünk, meg sem tudnánk számlálni azokat, akik tehetségük és arravalóságuk folytán — az iskolát elvégezve — kellő ismereteknek birtokában különböző életpályákon elhelyezkedve tudták a maguk kenyerét megkeresni és hasznos munkát végezni. És hány tehetséges és arravaló ifjú esett volna el az iskolázás lehetőségétől, ha az nem Szarvasra telepíttetik át és Mezőberényben marad ? És az áttelepítésnek a jelentőségét csak fokozza az a körülmény, hogy ennek az iskolának volt növendékei közül „szarvasi“ szülöttek és származásúak is többen olyan helyet foglaltak el tudományos és egyéb tereken, amely nemcsak az iskolának, de a magyarságnak is büszkesége lehetett mindenkor. Szarvas lakosságának kultúrálódását pedig hathatósan előmozdította minden időkben, mert hiszen a város lakosságának minden társadalmi rétege, ha az iskolának mind a nyolc osztályát nem is, de egy-pár osztályát szívesen végeztette gyermekével, ami kétségkívül támasza és segítsége volt jövendő életében.

Éppen ezért mélységes hálával kell gondolnunk a boldog emlékű, nemeslelkű adakozókra s emléküket az iskola történetében kegyelettel megőriznünk.

Íme egy fordulópont, egy határkő a szarvasi gimnáziumnak történetében. Ha az idők gyors folyásában csak egy pillanatra is megállunk e határkőnél és visszatekintve a múltba, látjuk a súlyos megpróbáltatásokkal telt évszázadot és előre tekintve a komor jövőbe, aggodalommal telik meg lelkünk, akkor úgy érezzük, hogy a múltaknak tanulsága csak erősíthet, bátoríthat és biztathat bennünket. Bízó lélekkel tegyük e határkövet oltárrá, amely mellől szálljon hálánk az örök Istenhez eddigi megsegítő kegyelméért és imánk a jobb jövendőért.

Vajha az evangélikus buzgóság, a vallásos és hazafias irányú művelődés kötelességének szent érzete kapcsolna össze mindannyiunkat és töltené el lelkét az utánunk következőknek, hogy ez iskola megérhesse a későbbi évszázadokat s dokumentálhassa ezeken át a költőnek igazságát :

2