Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1932

I.

Iskolánk múltja.

Miután az 1790/91. évi XXVI. t.-c. megadta a protestánsoknak a törvényes jogalapot arra, hogy tanintézeteket állíthassanak, az alföldi nagy evang. gyülekezetek komolyan kezdtek foglalkozni avval a gondolattal, hogy közáldozattal olyan iskolát létesítsenek, amely feleslegessé tegye, hogy az alföldi protestáns családok gyermekeiket a messze fekvő felvidéki intézetekbe küldjék. Az életrevaló eszme azonban csak 1802-ben vált valóra, amikor a nagy Békés-bánáti Esperesség Szarvason tartott közgyűlésén elhatározta, egy az esperesség tulajdonát képező latin iskola fellálítását.

így jött léire 1802. őszén a mezőberényi főgimnázium. Hogy az iskola első igazgatója, a nagy tudományú Skolka András négy segédjével hány osztállyal s milyen tanítási tervezet mellett kezdte meg az 51 főnyi tanulóság oktatását, azt alig lehet a rendelkezésre álló töredékes adatokból megállapítani; de tény, hogy idősebb tanulók tömeges jelentkezése folytán a mezőberényi iskola már a fejlődése első éveiben több osztályra szétváló, nagyobb szabású tanintézet volt.

A főgimnázium, melynek anyagi és szellemi érdekeit az esperes elnöklete mellett az „iskola-tanács“ intézte, az egyházi hívek szerény adakozásából, a tanulók befizetett tandíjaiból és főleg a Wenckheim, Podmaniczky, Prónay és Földváry nemes családok áldozatkészségéből tartotta fenn magát az első évben. Majd mind nagyobb nehézségekkel küzdött, a jövedelmi források csökkenése, a tanári személyzet gyakori változása s különönsen az 1811 —13. évi devalváció miatt. S bár 1815-től a klasszikái képzettségű Benka Ádám (1829), felfokozván a tanulók szárnál 42-ről 200-ra, jóhírnevűvé tette az intézetet, ennek sorsa mind bizonytalanabb lett ő utána, különösen pedig az 1831-ben dühöngő kolerajárvány után, mely megapasztotta a tanulók és pártfogók számát s kimerítette a

1