Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1930
5 e és úgy cselekszenek-e, ahogy azt a keresztyén vallás szelleme megköveteli ? Megállapíthatjuk, hogy nagy eltérések mutatkoznak a keresztyénség körében Jézus evangéliumának szellemétől. Sokan úgy tekintenek a vallásra, mint valami érzelmi ajándékra, amely vigasztal, gazdagít egyénileg, de nem tartalmaz semmi elkötelezést a cselekvésre, a szolgálatra, a harcra, a jobb világ eljöveteléért való fáradozásra. Vagy pedig úgy, mint bizonyos dogmák összegére, amelyek nagyon gyakran szükkeblűekké, maradiakká és nem ritkán kemény szivűekké teszik az embereket és szembe állítják a hívőket egymással. Másrészt nagyon sok keresztyén ember vallásossága nem egyéb a vasárnapi keresztyénségnél, egyébként pedig mindenben az egyéni önzés, erőszakosság és kegyetlenkedés parancsait követik. A pogányos szellem elterjedése okozta korunkban azt, hogy a keresztyén társadalomban annyi baj és súlyos eltévelygés van. Méltán irta oda Eucken egyik müve címéül: Lehetünk-e még keresztyének ? Nevezheti-e még magát a mai ember keresztyénnek ? Az örök reformációnak feladata tehát a mai korban éppen az, hogy visszavezesse az egyházakat, híveket az igazi alapra, az igazi keresztyénség gyakorlásához. Aki a keresztyén névre igényt tart, annak mélyebb és őszintébb keresztyén életet kell élnie. Önmagára is alkalmaznia kell azokat az elveket, amelyek az Evangéliumban vannak lefektetve. Ki kell lépnie abból a szükláthatárú világból, amely alsóbbrendű énünk érzelmeiből és kedvteléseiből szövődik össze. Meg kell látnia azokat a távolabbi célokat és feladatokat is, amelyek egyéni életén túlesnek. Imádkoznia és fáradoznia kell Isten akaratának és országának a megvalósulásáért is, nemcsak saját életének sikereiért. Az igaz keresztyén embernek szivén kell viselnie a köz érdekeit, bajait és együttérző szívvel szolgálnia céljait; a tökéletesebb állapotok megvalósítását. A reformáció éppen azt követeli ma, hogy a keresztyén igazságokat érvényesítsük minden vonalon. Államban, közigazgatásban, kereskedelemben, iparban, a munkás és egyéb szociális kérdések megoldásánál. Az igazságosságot, méltányosságot, az emberi élet és munka megbecsülését egyrészt, másrészt a kizsák-
