Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1929
14 tanítványok tiszteletreméltó nagy serege között fennáll, amely összekapcsolja a múltat a jelennel s így biztosítja a jövőt ! És szeretettel köszöntelek titeket következőket, kik 40, 30, 25, 20 és 10 esztendőnek lezajlott viharai után tértetek meg régi iskolátok falai mellé. Jól tudom, hogy köztetek vannak legtöbben olyanok, akik vérzivataros időkben a pokloknak tüzei és a gyehennának lángjai között álltátok a becsület mezejét, teljesítettétek kötelességteket s mutattátok meg azt, hogy mit vittetek magatokkal az iskola falai közül az élet útjaira. Jól esik látnunk és jól esik tudnunk, hogy nem az országos szokássá vált időnkénti egy- begyülekezések hódító ereje, hanem a kegyelet, a ragaszkodás és a mindenkori hűség hozott ide titeket. Köszöntelek benneteket, kiknek soraiban már magamnak is sok esztendőkkel ezelőtt innen eltávozott tanítványai vannak, kiknek az életpályáikon eltöltött szolgálatai s működései a boldog öröm s jóleső megelégedés érzéseit keltik fel bennem és mindannyiunkban. És szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt van. Oda száll üdvözletem azokhoz is és köszöntőm azokat is, kik ma lélekben itt vannak, de az élet funkciója visszatartotta őket, kik megifjod- nak szintén e nap emlékénél s akik szintén kegyelettel áldoznak ma a múltak emlékeinek. Fogadjátok az üdvözlést és köszöntést ennek az ősi iskolának kormányzó testületé, tanárai és ifjúsága nevében s amikor hálás köszönetét mondok ez alkalommal is az elmúlt év folyamán is sokszor megnyilvánúlt figyelmetekért és jóságtokért, kérlek benneteket arra, szeressétek ez iskolát igaz szívvel ezek után is, legyetek régi emlékeinek hűséges megőrzői s mindenkori tanítóinak és növendékeinek támogatói, hogy veletek és mellettetek és ha a sors úgy intézi, utánatok is dolgozva, küzdve és bizva elérjük a nagy munka végcélját, a régi boldog magyar hazának határait. Én tudom és hiszem, hogy a közös munkával ezt is el tudjuk érni, mert szent meggyőződésem az, hogy életet és halhatatlanságot kimér annak számára a sors, aki a maga rögös útját kitapossa. Amidőn befejezésül is szívesen köszöntelek benneteket, kívánom, hogy teljék meg ma lelketek és szívetek az édes ifjúkor emlékeinek minden illatával, hogy amikor innen ismét eltávoztok, egy újabb kedves és kellemes nap élvezetes örömei serkentsenek benneteket, mindnyájatokat az ide való visszatérésre. Az Isten áldjon meg benneteket és az Isten hozott ide benneteket !“ Ezután megtartotta a Szövetség szokásos évi közgyűlését, a
