Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1929

Évek óta betegeskedett s bár fogyatékos fizikai erővel, de mégis lankadatlanul dolgozott akkor, amikor a kór már az ágyhoz szegezte. Szeptember hó 14.-én — hagyta el annyira szeretett családját örökre s itt hagyott minket — az iskolát és jó barátait. Szeptember 15.-ikén volt a temetése a városnak óriási részvétele mellett.

Elkísértünk utolsó utadra mi is kedves barátunk ! Koporsódnál és sírodnál láttuk ismét megelevenedni azt az igazságot, hogy a munkás lélek, a nemes emberszerető szív — a tiszteletnek és ragaszkodásnak forrásává válik — s az embertársak fájdalmas részvételét és gyászát váltja ki — azoknak elmúlása. Elköltöztél te is, s a távozásod utáni gyász éleszti lelkűnkben azt a hálás emlékezést, amellyel nevedet mindég emlegetni fogjuk.