Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1928

— 5 —

A figyelmes bíráló tekintete azonban meg fog akadni egy egyházközségen, amely sajátos helyzeténél fogva szinte predesti- náltnak látszott arra, hogy általa a fentebb vázolt politika összes alapgondolatai realizálódjanak. A szarvasi evangélikus egyházat a megfélemlítés és a misztifikáció eszközein, valmint tót nemzetiségi állapotán kívül az utolsónak említett csalétek szinte vaskapcsokkal csatolta sorsához. A pátens XXVI. §-<? püspöki székhellyé tette meg Szarvast. ‘) Oly kitüntetés, melynek erkölcsi súlyát talán csak gyakoilati jelentősége közelíthette meg. Az így feldíszített, állandó egyházkerületi középponttá előléptetett város a múltak hagyományain felépülő új kulturális fejlődés előtt állott volna. Az Ígért „segedelmi átalánypénz“ a tehermentesítés, a város emelkedő jelentősége talán még az országos forgalomba való intenzívebb belekapcsolódás céljait és szolgálhatta.

Ennyi sok jóval szemben a szarvasi prezbitérium tagjai tömegesen gyülekeztek az 1859. év novemberének 21. napján a szokott prezbi- tériális terembe, hogy állást foglaljanak a sorsukat eldöntő kérdésben. A hangulat, mint azt a résztvevők szokatlanul nagy számából következtethetjük, a tárgy fontosságának megfelelő komoly kinyomatával tette ünnepélyessé a gyűlést. Megnyitás után a Szarvas jövőjére hajnalpírt sugárzó pátenst egész terjedelmében felolvasták.

Ennek megtörténte után azonban a hálanyilvánitásnak váratlan módjával lepte meg a gyűlés a világót. A jegyzői toll szerint „a közvélemény fájdalmasan kiemelé, nemcsak azon körülményt, miszerint hallatlan légyen az, hogy a világi hatalom egyházunknak kész törvényeket hozzon s az által autonómiánkat megsemmisítse, hanem a nyíltparancsba foglalt egyes pontokat is“ vallásos meggyőződésükbe ütközőknek és így lelkiismeretüket sértőknek találta.

A jegyzőkönyv e néhány szava telitalálatként éri ma is a pátens épületét. Tömörebben alig lehet szavakba önteni a „pátens“ fogalmába zárt egész protestáns politika csalfaságát. Leszögezve egyfelől azt a tényt, hogy annak már puszta megjelenése is halálos döfés az autonómiának, rövid, de végérvényes, mert a telkíismerelre hivatkozó ítélettel sújtja az egész mű belső konstrukcióját, olyan gyülekezet részéről, mely mint legbiztosabb támasz szerepelhetett a kormány számításaiban.

Ez a száz százalékos álláspont a jellemzője annak a hatalmas felségfolyamodványnak is, mely ezen gyűlés határozatából

•) XXVI. „Jövőben a kővetkező superintendentiák létezendnok... 5. A szarvasi. Magában foglalja a békési perességet az eddigi bányakerületi superintendentiából s a hegyaljai esperességet az eddigi tiszamelléki superintendentiából,“