Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1928

— 24 —

emlékét és megörökíti azt az eljövendő idők számára, hogy azok, akik dicsőséget szereztek a múltnak, becsületet a magyar névnek és hírnevet a szarvasi iskolának, azok itt az iskola falai között ércbe öntött tekintetükkel hirdessék a múltaknak dicsőségét és a jövőnek reménységét. És amott az időben megkopott régi iskolának inegmohosodott falai büszke örömmel fogadják kötestükbe a régi neves tanítványok ércalakját és meg nem gyengülő erővel emelkednek fel továbbra is, hirdetve a szarvasi iskola nagyjainak hírnevét.

Mélységes tisztelettel üdvözlöm ez alkalomból a Szarvasi Öregdiákok Szövetségét, a szövetségnek lelkes elnökségét, szeretett főpásztorunkat — a Püspök Úr ő- méltóságát, ki országos dolgai és gondjai között is időt tud találni és annyi odaadással és szeretettel munkálkodni e szövetségnek keretein belül s irányítani azt, hogy a szövetség necsak nevet viseljen, necsak kellemes óráknak szerzője legyen, de olyan erkölcsi tőkét is képviseljen, a mellyel vezető lehessen az országban minden ilyennemű szövetség között, amint hogy ma már vezető is lett. Mély tisztelettel üdvözlöm és köszöntőm a szövetség egész tisztikarát, annak fáradhatatlan titkárát és jegyzőjét és szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, kedves öregdiák társaim, azokat, akik eljöttetek és azokat is, akik el nem jöhettek. Köszönöm azt a sok jóakaratot, figyelmet és segítséget, amelyben iskolánkat, bennünket és ennek az árva hazának még árvább ifjúságát részesítitek. Nagyrabecsüljük ragaszkodástokat, mert nagy példaadás ez a mostani ifjúság számára, annak az ifjúságnak számára, amelynek példaadásra szüksége van, annak az ifjúságnak, amelyik csak közeibe lát, amelynek mi kell, hogy felnyissuk a szemeit, hogy azok horizontja a Kárpátoknak csúcsától az Adriának hullámáig érjen le. Hálásan köszönöm, hogy eljöttetek ebben a rongy világban, amelynek oly nagy az etikettje, de alig van etikája, oly nagy a boldogtalansága, de oly kicsi a boldogsága, és oly kicsi a lelke, de oly nagy a lelketlensége. Köszönöm, hogy idejöttetek, hogy örömet, boldogságot, lelket hoztatok ide mihozzánk és tanulságot ennek az ifjúságnak, amelyet e súlyos idők fojtó atmoszférájában kétszeresen kell támogatni, kétszeresen kell oktatni.

És beíejésül kérlek benneteket, hogy (ártsátok meg bennünket továbbra is nemes jóindulatotokban, buzdítsatok és bátorítsatok továbbra is lelkes példaadástokkal és különösen kérlek, hogy segítsetek bennünket annak a nagy munkának elvégzésében, amelynek végcélja a szűk határok közé szorított sápadt ifjúság lelkének