Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927

I.

Iskolánk múltja.

Miután az 1790/91. évi XXIV. t.-c. megadta a protestánsoknak a törvényes jogalapot arra, hogy tanintézeteket állíthassanak, az alföldi nagy evang. gyülekezetek komolyan kezdtek foglalkozni avval a gondolattal, hogy közáldozattal olyan iskolát létesítsenek, amely feleslegessé tegye, hogy az alföldi protestáns családok gyermekeiket a messze fekvő felvidéki intézetekbe küldjék. Az életrevaló eszme azonban csak 1802-ben vált valóra, amikor a nagy Békés-bánáti Esperesség Szarvason tartott közgyűlésén elhatározta, egy az esperesség tulajdonát képezendő latin iskola felállítását.

így jött létre 1802 őszén a mezöberényi főgimnázium. Hogy az iskola első igazgatója, a nagy tudományu Skolka András négy segédjével hány osztállyal s milyen tanítási tervezet mellett kezdte meg az 51 főnyi tanulóság oktatását, azt alig lehet a rendelkezésre álló töredékes adatokból megállapítani; de tény, hogy idősebb tanulók tömeges jelentkezése folytán a mezöberényi iskola már fejlődése első éveiben több osztályra szétváló, nagyobb szabású tanintézet volt.

A főgimnázium, melynek anyagi és szellemi éredekeit az esperes elnöklete mellett az „iskola-tanács“ intézte, az egyházi hívek szerény adakozásából, a tanulók befizetett tandijaiból és főleg a Wenckheim, Podmaniczky, Prónay és Földváry nemes családok áldozatkészségéből tartotta fenn magát az első években. Majd mind nagyobb nehézségekkel küzdött, a jövedelmi források csökkenése, a tanári személyzet gyakori változása s különösen az 1811 — 13. évi devalvatió miatt S bár 1815-től a klasszikái képzettségű Benka Ádám (1829), felfokozván a tanulók számát 42-ről 200-ra, jóhir- nevüvé tette az intézetet, ennek sorsa mind bizonytalanabb lett ő utána, különesen pedig az 1831-ben dühöngő kolerajárvány után, mely megapasztotta tanulók és pártfogók számát s kimerítette a jövedelmi forrásokat. A veszendő intézetet akkor a szarvasi nagybirtokosság (gr, Bolza József, Bolza Antónia és gr. Schröff- Manzberg Jozefa) mentette meg, amely nagylelkűen 305 holdat kitevő földet ajánlott föl azon esetre, ha az iskola Szarvasra költözik. 1834-ben települt át a gimnázium a jeles szarvasi lelkész, Tessedik Sámuel által 1791-ben kiépített iskolai épületbe. Itt a fenntartó Békés-bánáti, majd 1836-tól kezdve a Bánáttól különvált