Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1923

— 6 Az ünnepély műsora a következő volt:

1. Ének.

2. Megnyitó. Mondja Placskó István szarvasi ev. lelkész.

3. Óda Gyökössy Endrétől. Szavalja a szerző.

4. Pusztai élet. Benka Gyulának ajánlott zongora-négyes Chovan Kálmántól. Előadják: Garay Samu és Rohoska Jenő.

5. Emlékbeszéd. Mondja dr. Rell Lajos, békéscsabai ág. h. ev. főgimn. igazgató.

6. Benka Gyula: „Ne hagyjátok a hazát el“.“ Férfikar.

7. Benka Gyula mint zeneszerző. Ismerteti és zongorán bemutatja Gajdács Gyula keresk. isk. tanár.

8. Benka Gyula: „Öcsém emlékére.“ Zenekar.

9. Benka Gyula: „Alföldi tavaszdal.“ Vegyeskar.

10. Imádkozik Harsányi Pál református esperes.

Az első számként szolgáló Benka Gyula szerzetté ének elhangzása után, melyet az a helybeli férfi dalkar énekelt, melynek évtizedekkel ezelőtt megteremtője a társadalmi és népművelési tereken is annyira tevékeny Benka volt — a betegsége miatt meg- jelenhetésében gátolt dr. Belopotoczky György főgimn. felügyelő helyett egyik legrégibb tanítványa, a szarvasi ev. egyház lelkésze: Placskó István mondotta a megnyitó beszédet. Keresetlen, szívből jött szavai mintha azt a légkört varázsolták volna a hallgatóság köré, mely a megdicsőült leikéből áradt környezetére.

Majd sorra jöttek volt tanítványai. Lelkűk, szivük legjavát hozva az emlékezés oltárára kedves áldozatul. Az óda fenséges hangjaival „Emlékezés egy jó és kiváló magyarra“ címen rajzolta meg hűen, igazán még lelke rezdüléseit is a „bölcs Magiszternek Gyökössy Endre, a Petőfi társaság tagja. Az emlékbeszédet dr. RellLajos a békéscsabai főgimn. igazgatója mondotta; magával ragadta hallgatóságát. Mintha magát Benkát hallottuk volna. Komoly intelmeit, értelemhez, szívhez szóló szavait. Mintha láttuk volna a jelen sivársága feletti fájdalmas tekintetét, de jobb jövővel biztató jóságos mosolyát. Lelkiszemeink előtt megelevenedett a rég letűnt múlt. Megjelent közöttünk kedves katedráján a hatalmas testi és lelki erőtől telített szeretve tisztelt tanár, az egyes ember lelkének, a társadalom, az egyház, a hazának öreg napjaiban is annyira fáradhatatlan, becsületes munkása, mint egykor ifjú lelkünk fogékonyságával mohón szívtuk magunkba páratlan logikával és dialektikával felépített és kifejezett igazságait, úgy most a reá való emlékezés kristálytiszta vizeiben megfürösztötte a szónok az oly sokféle nehéz teher alatt fáradtan tikkadt lelkünket.

Gajdács Gyula keresk isk. tanár Benkát, mint zeneszerzőt,