Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1923
— 4 — Egyszerű köntös volt csak a ruhája S álmodott biborbársonyt a hazára. Alázat álma úgy karolta át, Hogy halandónak hitte csak magát, Halhatatlannak talán mást se látott, Csak ezt a térdre szorított országot, Annak képe ült halódó szemén . . . Ily igaz magyart énekeltem én ! S==SSH35B=3 Benka Gyula emlékünnepélye. A gyorsan folyó idő árját szemlélve szédülés fog el. Mi mindent nem ragad el magával ? Örökkévalóknak hitt hatalmas alkotások érzékelhetők s azon felül állók s azok létrehozói tűnnek el a zuhogva tova rohanó ár örvényeiben. Utána nem marad más, mint az eltűnés felett sóhajtozók tovaröppenő fájdalmas panasza, gyászos könnye, hogy azután mint a hajnal harmata az is tova szálljon, eltűnjön. „De az Isten lelke lebeg a vizek felett“ s ennek megsegítő erejével a töprengő, kereső emberi lélekben szivárványként ragyog fel az örökkévalóság hite s meglátja a múlóban a múlha- hatatlant, a jelen küzdelmeiben a múlt erejét, csúnyaságában amannak szépségét, gyengeségében a lehanyatlottnak erejét, céltalanságában annak céltudatosságát, hitetlenségében, reménytelenségében, szeretet nélküliségében — hegyeket mozgató erejét, szikla- sziklaszilárdságát, soha el nem fogyó hatalmát. Semmi sem vész el — lényegében megmarad, legfeljebb alakot, formát változtat. A nap sugarából ölti fel a virág ékes ruháját, veszi legkedvesebb életnyilvánulását: kellemes illatát. — A szülők szeretete, a tanár példaadó munsássága tovább él a gyermek, a tanítvány hűségében, odaadó kötelességteljesítésében, becsületes, mindenkire hasznos életében. — Benka Gyula nagy, minden életnyilvánulásában igazi magyar prot. paedagogus porré- szeinek letétele után is itt él közöttünk. Tanítványai ezreinek jellemszilárdságában, kitartó munkásságában, erős akaratában, önfeláldozásra is kész haza- és egyházszeretetében, tudományában, művészetében puritán világnézetében — ott tudjuk őt. Szerte e hazában, annak csonka testén, vagy azon kívül hálás, őt poraiban is áldva szeretettel emlegető tanítványainak százai élnek. Jutott belőlük az eke szarva mellé, az iparos műhelyébe, a kereskedő asztalához, a tudós szobájába, a templom oltára elé, s ha ott megtudják állani helyüket, ki tudják vívni mindig szerény, de mégis önérzetes, egyre te
