Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1916

14

A bizottságnak és tanári karnak részvétét az igazgató táviratilag tolmácsolta.

Dr. TTlikolay István éveken át volt az iskola köztiszteletben, becsülés- és szeretetben álló orvosa. Kiváló orvosi tudásával, fáradhatatlan, lelkiismeretes, pontos tevékenységével és páratlan előzékenységével egyaránt meghódította s ragaszkodásra bírta a tanuló ifjúságot és mindazokat, akik vele érintkeztek. Nevét az iskola évkönyvében nemcsak ezen áldásos munkásságával, hanem a nevét viselő ösztöndíj alapításával és két darab „Szarvasi Hitelbanki“ részvénynek végrendeletileg való hagyományozásával örökítette meg. Folyó évi január 16-án végbement temetésén a tanári kar és tanuló ifjúság együtt jelent meg.

Petrás György, a sepsiszentgyörgyi ref. Mikó-kollégium tornatanára, az iskola egykori jeles növendéke s e tanévben közel fél évig kisegítő tanára, február közepén tért vissza saját intézetébe, amelyben ekkor kezdődött meg a tanítás. Az itt töltött idő alatt a kartársi egyetértésnek öntudatos ápolásával és tanári teendőinek pontos teljesítésével a tanári kar és kormányzótestület osztatlan becsülését és rokonszenvét vívta ki, az ifjúság iránt tanúsított humánus bánásmódjával pedig a tanulók vonzalmát és ragaszkodását nyerte meg. Nem bírván elviselni a meneküléssel és háborús izgalmakkal járó lelki rázkódásokat és testi szenvedéseket, kevéssel visszatérte után, március 14-én, a sepsiszentgyörgyi kollégiumban önkezével vetett véget életének. A tanári kar sürgönyileg fejezte ki részvétét és koszorút helyezett ravatalára.

Önkéntelenül fakad ajkunkról a hála szava az egész testület iránt. De külön is méltán megilleti a szívből jövő köszönet az intézet felügyelőjét, aki szembeszállva a mai közlekedés száz meg száz akadályával és fáradalmával készséggel jelenik meg körünkben és napokon át szenteli nagyon is igénybe vett idejét intézetünknek. Önzetlen munkásságának legyen jutalma az elért siker, amely nyomon követi fáradozását s a folyton fokozodó bizalom és rokonszenv, amely őt itt körülveszi.

De hiányos volna kormányzótestületünkről való megemlékezésünk, ha a testület nagyrabecsült tagjának, dr. Gerhauser Józsefnek nem fejeznők ki őszinte szerencsekivánatunkat a csanád- csongrádi egyházmegye felügyelőjévé való megválasztása alkalmából és ha a testület hadbavonult rokonszenves tagjának, K e 11 ó Gusztáv