Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1915

4 ­Hiszen Te ömleszted a könnyfátolt rája. Te tudod, mért szántja orcánkat a bánat, Hisz e rossz világot verni Te kívántad. Te tudod, mért zokog szivettépőn ajkunk, Hiszen mikor sújtasz, könyörülsz is rajtunk. Irgalomnak Atyja 1 Esedezve kérünk, Légy kegyelmes hozzánk, add vigaszod nékünk. Megsebhedt szivünkre adj gyógyító enyhet; Oltalmazd mindnyáját, aki értünk szenved. Óvjad, védjed, akik napesttől-napestig A harcok mezejét hulló vérrel festik, Akik a halállal százszor szembenézve Fonó könnyet ejtnek anyjuk levelére. Hozd vissza mind, akik kórágyon gyötrődve Övéik közt vágynak édes pihenőre, Kiknek béna testét kerüli az álom, Kik múltjukért sírnak hosszú éjszakákon. Hozd vissza mind, akik szabadságra vágynak S epedik a végét szomorú rabságnak, Akik a hirt rólunk szellők szárnyán várják, Akik idegenben olyan nagyon árvák. Tartsd meg őket, tartsd meg 1 Add áldásod [rájuk : Te tudod legjobban, mily nehezen várjuk, Amig minden szemben öröm tüze lángol S tombol minden szívben diadalmi mámor. Hozd vissza mindnyáját 1 Ki mégis ott marad, Aludja szent álmát a siri hant alatti Hallja meg álmában, ha majd zeng az ének Ajakán hadaink hálatelt népének, Ha majd szent zsolozsmánk szárnyal fel az égbe, Hogy eljött, hogy megvan a győzelmes béke. Ezt az áldott békét add meg. Atyánk, nékünk, Szent fiad nevében könyörögve kérünk I Ámen. * * * I. Az intézeti épület. A szarvasi ág. h. ev. főgimnázium azon szeren­csésebb intézetek közé tartozik, amelyeknek főépülete

Next

/
Thumbnails
Contents