Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1915
17 dalom s a sajgó sebek beheggednek, a bánat könnyei ragyogó gyöngyökké fognak válni s az egész koszorú szokatlan, vakító dicsfényben fog tündökölni í Ti már pihentek kedves tanítványaink í Testetekre sirotok örök éje borul, de lelketek az örök dicsőség honából tekint le ránk biztatón, mintha mondaná: „Ti, akiknek szivét-Ielkét megtépte az értünk való kesergés, nyugodjatok meg; a mi halálunkból uj élet fakad nektek és forrón szeretett hazánknak!" És mi bizva tekintünk fel Hozzád, Egek Ura és tanítványainkért Hozzád küldjük buzgó fohászunkat: „Özvegyek és árvák Gondviselő Atyja 1 Nézd, közöttünk őket minden szem siratja. Minden szív, minden ajk kéri halkan esdve, Pihenjen csendesen ifjak, apák teste í Kéri, tedd boldoggá a hős ifjak álmát. Hogy, ami itt elmúlt, abban megtalálják. Álmodják magukhoz az édes szüléket S mindazokat, kikért nemes szivük égett. Álmodjanak fényes, győzedelmes békét, Ahogy azt kardjukkal kivívni remélték. Álmodják, amire ifjú lelkűk vágyott: A legédesb, legszebb földi boldogságot. S tedd boldoggá, széppé a hős apák álmát, Hogy dicső nevedet sírjukban is áldják. Áldjanak, hogy házuk menden tagját véded S nem hagyod, hogy őket letörje az élet: Véded az özvegyet, vezeted az árvát. Hogy életük útját tiszta szívvel járják. Áldjanak azért is, hogy ez a Szép ország Úgy felvirul egykor, ahogy ők álmodják I Atyánk, aki véded az özvegyet, árvát, Tedd boldoggá, széppé e hősöknek álmát. Ámen." * *
