Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1914

77 —

talajra ez az ő tudomány és müvészet-szeretete, mely neki nemcsak tanártársai és tanítványai körében, hanem az intézet falain kívül is tiszteletet biztosított. E tiszteletet előzékenysége fokozta rokonszenwé a társadalom minden osztályánál.

Korai elmúlását őszintén fájlaljuk, mert sok hozzáfűzött reményünket vitte magával örök nyugvóhelyére, ahová lehatol hozzá mindnyájunk fájó kegyelete és bánatos búcsúszava : „Isten veled az örök viszontlátásig."

Emlékét értesítőnkben Sasltó Sámuel kartársunk örökíti meg, amint alább következik:

Nemes Béla dr.

(1878 -1914.)

Egy fiatal, minden szépért és nemesért lelkesülő munkás életet ragadott ki körünkből a kérlelhetlen végzet tanévünk harmadik hónapjában. A pusztító világháború idejére esik Nemes Béla halála. Valóban ő is a harc mezején esett el, nem a féltett haza határainak védelmében, mint annyi, dicső halált halt kartársa; elesett az élettel való küzdés mezején, a túlfeszített munkának, hivatásának lett az áldozata.

Nem ért bennünket váratlanul a csapás. Mikor a múlt tanév tavaszán szabadságot nyert, hogy pihenés utján visszaszerezze régi testi és szellemi erejét, minden jel arra mutatott, hogy távozása végleges lesz. S mégis, mikor bizonyossá lett, hogy Nemes Bélát sohasem fogjuk körünkben többé viszontlátni, lelkünk mélyéig megdöbbentett a lesújtó való; megrendülve álltuk körül koporsóját fájdalmas tudatában annak, hogy ime: ketté szakadt derekán egy munkás élet, hogy füstbe ment annyi sok szép remény, hogy lelkes kartársunk, hű barátunk nincs többé.

*

Bökényben, Temesmegyében született 1878. március 2-án Nyácsik Endre és Wankó Mária szülőktől. Atyját 1884-ben Vársomlyóra választották meg lelkésznek ; a fiú itt végzi elemi iskoláit s már itt megtanult németül. Középiskolai tanulmányait Szarvason kezdi és Selmecbányán fejezi be. A magyar műremekek olvasásába merülve mór korán megnyilatkozik benne kiváló előszeretete kedvenc tárgyai: a magyur