Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913
5 lános, közös tulajdonságaik mellett különös, belső sajátságaikat képezik. A különféle nyelvtanitási módszerek közül csak az úgynevezett induktiv módszert s annak alkalmazását akarom főbb vonásaiban ismertetni, reá vonatkozó néhány észrevételemet megtenni, annál is inkább, mert e módszert a latin nyelv tanításában kisérletképen néhány év előtt iskolánk is bevezette. Az induktiv módszer mintegy szemben áll a régebbi, nagyobbára deduktiv alapon álló módszerekkel. Mint már neve is mutatja, a logikai itéletformákegyike — az indukció — képezi alapját, mely a következtetésnek tudvalevőleg azon módja, mikor egyes esetekből indulunk ki és sok egyes esetnek közös tulajdonságából vonunk le egy általános, egyetemes igazságot; mig a dedukciónál az egyetemesből következtetünk az egyesre. De tudni kell azt is, hogy a deduktiv következtetés alapját is voltaképen az indukció képezi, mert egyetemes tételt csak sok egyes tapasztalatból alkothatunk s igy a deduktiv Ítélet nem más, mint az induktiv alapon létrejött egyetemes igazságból egy — esetleg az indukciónál fel nem merült — különös esetre való visszakö- vetkeztetés, melynek érvényét épen a dedukció főtételének egyetemes volta adja meg. Valamint a deduktiv következtetés, úgy a deduk- .iv módszer is általános tételekből, illetőleg szabályokból, a nyelv egyetemes törvényeiből indul ki s ezeket • a törvényeket alkalmazza aztán az egyes esetekre. A tanuló első sorban és közvetlenül a kész szabályt tanulja meg s csak azután látja annak a nyelvben való érvényesülését. Az induktiv módszernél a dolog épen fordítva áll: a kiindulási pontot itt maga a nyelv képezi s a törekvés oda irányul, hogy az előforduló alakokból az analógiának
