Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911
14 kap a kép. Inczédy se érzéketlen a természet iránt; nála a kép hasonlat, nem hangulatkeltő rugó s így nem is olvadhat a világba. A természet nem társa az embernek, az ember „egész világ“, érez, küzd, alkot a természet szava ellen ; egyetlen helyen vesz részt fa, hold, virág az ember érzésében : az első emberpárt a mindenség köszönti (A nő). Emlegeti az erdőt, az erdő „csodát takar“, az erdő gyilkos, „kéjt suttogó“, a bokorban csendes, titkos tragédiák játszódnak le. Csillag, patak, hegy, hajnal és est tartoznak szemlélete körébe. Stiláris anyaga inkább szegény, idegen szót ritkán használ, magyarosság dolgában kifogástalan. Versformáiban többnyire iambust használ, olykor ősi magyar nyolcast és alexandrint (Uj esitendő). Rimelése nem gyakorlott. Ritmusérzéke fejlettebb. Említsük fordításait is. Németből (Baumbach, Heine, ó-német ballada, Ibsen után német nyelvből, Hét 1891. évf.), angolból (Moore), latinból (Martialis) ültet át verseket. A darabok nem a legjellemzőbbek, fordításuk nem vall gyakorlottságra. Inkább átdolgozások. * A nemzet egyetemére ható líránk nincs a múlt század utolsó három évtizedéből; de külső terjedelmében bővebb térfoglalása, a közélettel való érintkezése, hazafias érzülete, egy-két tehetség tagadhatatlan. Inczédy is ennek a karnak énekese. Van benne érzés és költői alakító- készség, de nem tartozik a legjobbak közé. Longfellow a „csekélyebb dalnokok“ tisztes csoportjába osztaná. Dr. Nemes Béla. ♦♦ ♦
