Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911

11

bizonyos szenvedélyeket takar s lesz idő, bizonyára nincs későn, mikor az én szenvedélyem ezreket ragad magával. Ebben a börtönben teleszívom magamat gyűlölettel s ha ez a gyűlölet meg fog szólalni, rettentő lesz annak a hangja“. A fogházból 4 teljes hónap után szabadult nov. 5-én. Tanulta a büntetőjogot, bújta az angol nyelvtanokat, olvasott franciául (de Maistre) és belemélyedt Schlosserbe. Váczra egy cikke miatt került melyben többek közt kijelentette, hogy „az osztrák armádia hivatása mindig a népek elnyomása volt“.

Kiszabadulása után ott hagyta Verhovay lapját s az Egyetértésnél, majd Gracza Budapest c. lapjánál nyert alkalmazást. Egy időben a Budapesti Hírlapba is dolgozott. Hírlapi munkássága delelőjét a Magyarország c. lap szerkesztői minőségében érte. Az a hatodfél esztendő (1894-től), melyet e lap Írására fordított, a publicista hírnevét biztosította Inczédynek. A függetlenségi elveket vallotta credojának; saját pártja embereit is ostorozta, ha okát látta. Többre becsülte a tántorithatlan elvhüséget a tehetségnél. Híres vezércikkei alapos és széles jogi ismerettel, rendületlen politikai meggyőződése harsogó férfiasságával, parancsoló, sőt uralkodó határozottsággal, erőteljes és színes nyelvével a legelső publiciszták közé emelték. Egy jónevű politikus szerint Inczédy vezérszerepre volt hivatva. Nem irt soha megyyőződés nélkül. Hízelgő, pénztermő ajánlatokat önérzetes büszkeségger utasított vissza. Utolsó állomása a Magyar Szó, hol a protestáns rovatott vezette. Bár nem volt egyházi férfi, valósággal a lelkét lehelte bele protestáns rovatunkba-jegyzi meg lapja, halálakor. Prózai Írásai mellett a költészetet sem hanyagolta el; a Vásárhelyi Újság, Független Magyar- ország hozták verseit, dolgozott a Hasznos Mulattató és a Lányok Lapjába is. A Petőfi Társaság még 1892-ben tagjává választotta; négy évvel előbb cserélte fel családi