Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911

103

let oltárán áldoztak a tanítványok illetve iskolatársak, kivonulva az ó temetőbe, ahol fájó szavak kíséretében tették le koszorújukat és csokrukat Fertig Lajos és Oláh Miklós tanáraik s K r esni á r i k Elek iskolatársuk megkönnyezett sírjára. Este az Árpád nyári helyiségében B e n k a Gyulát vették körül a ragaszkodás kikitörő örömnyilatkozataival úgy az ő mély megilletődésscl hallgatott, mint az ifjak szónokainak beszéde kapcsán.

Augusrtus 5-én húsz éves találkozón örültek a várva-várt, óhajtva-óhajtott, feledlietlen viszontlátásnak: dr. Ács (Ausländer) Vilmos orvos nejével Szaged, Csernák Samu máv. ellenőr Nyíregyháza, dr. Faragó Mór orvos nejével Szarvas, dr. Fischbein Soma ügyvéd nejével Szarvas, Liszka Gyula máv. főnök nejével Szarvas, Matheidesz Géza jegyző Vukova, Márton (Lövi) Zsig- mond máv. fütőház főnök Czegléd, Mocskonyi Zsigmond máv. osztálymérnök nejével Hátszeg, Piltz Mihály jegyző nejével Mező- berény, dr. Scheiner Albert ügyvéd Buziás, dr. Urszinyi János és dr. Zsilinszky Sándor ügyvéd Békéscsaba. Annak feltüntetésére, hogy mily meleg érzelmeket lop ily találkozó a megjelentek szivébe, átveszek nehány részletet szemelvényesen abból a levélből, melyet Liszka Gyula, helybeli máv. főnök, e busz éves találkozóról a „Szarvas és Vidéké“-be irt: „Nem sokan voltunk, de sok szeretetet hoztunk össze 1“ Fiatal, üde, igaz szeretetet. Minden régi kedves helyet bejártunk. Együtt, áhitatos érzelmekkel léptünk be 20 év előtt elhagyott tantermeinkbe s áhitatunk fokozódott, miker a jól ismert, sokszor félt csengettyű szavára beléptünk a hajdan félelmes zöld asztal által uralt díszterembe.

Itt miután Urszinyi János barátunk üdvözölte a csaknem teljes számban megjelent, még életben levő fiatal és ősz tanárainkat (B e n k a Gyulát, C h o v a n Károlyt, Lányi Gusztávot, K u t I i k Endrét, Mocskonyi Józsefet ésNeu m a n n Jenőt) s kifejezést adott örömünknek afelett, hogy ilyen jó egészségben van szerencsénk olyan hosszú idő múlva viszontlátni őket, Be n ka Gyula, volt igazgatónk, megszokott szives, magas szár- nyalásu szavait élveztük s hálás szeretettel szorítottunk kezet azokkal, akik nekünk az élet számára szükséges tudást kölcsönözték.

Innen Mocskonyi József, jelenlegi igazgató, szives meghívása után és fáradságos kalauzolása mellett, melyből nagy előzékenységgel Plenczner Lajos tanár ur is kivette a részét, az uj, modern berendezésű főgimnáziumot tekinlettük meg.“

Délután Vajda Péter és az elhunyt tanárok sírját keresték