Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911
9 bontja. Vajda, Reviczky merészebbek, de következetesek. Inczédynél az eszmeszövésben is homály ködük s formában némi hanyagság torzít. Szana Tamás a Pesti Napló 1891. szept. 25. számában cikket közölt, melyben többek közt olvassuk: „A modern magyar költészetben csak nagy ritkán találnak képviselőre a nemzet fontosabb és mélyebb érdekei. Nálunk újabban a hazafias költészet helyét a politikai költészet foglalta el . . . A mai poétáknak a nemzet általános aspirációival és sebeivel foglalkozni nincs kedvük, vagy talán elég bátorságuk“. Szavának részben igaza van. 1889. és 1891. közt 14 számbavehető verskötet jelent meg. Hazafias hangok is vegyülnek a többi közé. Szónoki pátosz és demokratikus felfogás a bélyegük. A nemzeti érzés lüktet ugyan bennük, de legtöbbje szürke, színtelen vers. Jakab Ödön (Szegény magyar, Szállong a hír), Zempléni Árpád (pesszimista), Virág Béla, Rud- nyánszky Gyula, Szávay Gyula és Erődi Dániel az említett csoport jobb hazafias versirói. Mintha nemzetünknek vágyai ellankadtak, ereje kimerült volna: a poéták egy része lényegtelen követeléssel, de nagy hangon szaval hazafiságot. Egyik haragszik, hogy Mátyásnak most sincs szobra ; a másik hazafisága a „mégis huncut a német“ szólásban merül ki. Bartók Lajos Visegrádon c. versében a véres zsarnokot is megtűrné, csak a régi magyar dicsőséget hozza vissza. Inczédy egy vizen evez velük. Nála is legtöbbször pátoszba vész a hazafiasság, a harag az idegen gyűlöletének fortéját játsza. Nyilván visszazsongtak lelkében azok az epizódok, miket gyerekkorában otthon hallott. Atyja szarvasi tanár Guyon oldalán harcolt, édes anyja Baba Renatta lelkes honleány volt, ki némi szerepet vitt a forradalomban. Inczédy szívós állandósággal ápolta a független politikát egész haláláig. Ennek a meggyőződésnek dörgése, haza