Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1910

6

Vegyük az irodalmat, a költészetet. Ne beszéljünk róla kárhoztató Ítélet formájában, de vájjon nem alapjában támadják-e a mai költészet hirdette érzések és gondolatok egész társadalmi rendünket, hazai és nemzeti életünket? Nézzük a szinirodalmat, a művészetek bármely ágait? Nem akarnak-e ezek egészen szakítani a múlttal, s nem akarnak-e új irányoknak, felfogásoknak szerezni jogot és elismerést az emberiség Ítéletében? A színházak, circusok, mozgófénykép-szinházak, vendéglők, kávéházak, körök új meg új szórakozásai nem mind azt hirdetik-e, hogy a régi világnak vége s hogy új világ van küszöbön. Sőt még a templomnak sem hágy békét, még abba is beviszi törekvéseit, vagy kívülről támadja imádása tárgyait a mai kor önző bölcselkedése és politikai érzülete.

De másként helyezkedtek el a társadalmat fenntartó erők is. A régi keresetforrások vagy egészen kiapadtak, vagy nagyon vékonyan csergedeznek, mig egészen új terei a megélhetésnek bőséges, sőt gazdag jövedelmeket biztosítanak azoknak, a kik az új viszonyokhoz alkalmazkodni, az új alakulásba beleilleszkedni tudnak.

S ha kissé mélyebben figyeljük az egyes társadalmi osztályok életét, szinte aggodalommal nézhetjük azoknak a gondolkozásmódját, amely nem egymás mellé közös munkára, közös haladásra, de egymás ellen állítja az erőtényezőket s nap-nap után fejleszti a bomlás ezer meg ezer csiráját, mintha csak egy új világrend alakulását akarná előkészíteni.

S mindehhez a nagy tömegekben élő anyagias felfogás, a nyers erőnek, a nehéz, verejtékes testi munkának a képviselőiben szinte természetesnek látszó keserűség, ebből kialakult helytelen Ítéleteik, szenvedélyes indulataik, a jövendő jutalommal már be nem érő türelmetlenségük mind jobban és jobban kavarják, zaklatják s alakítják szinte már szabályozhatatlan fejlődésünket. ,