Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1910

i

társadalom, amikor egyrészt a gyermeknek küzdelmes, sokszor verejtékes tanulását szemléli s minduntalan kérdi, minek ez a sok, nem az életbe való tudomány?

S a tanulók erkölcsi megítélését is ilyen szemmel nézi. Az életben, a társadalomban legtöbbször csak az boldogul, a ki valamely különös erkölcsi elevenséggel bir, a társadalom rendezettsége szempontjából, magasabb erkölcsi célokból felállított korlátokon belül fesztelenül mozog, életét úgy tudja berendezni, hogy másoknak, érdekeiknek a maga céljaira felhasználásában kitűnik. Ezért a tanulók közül is a legnagyobb becsüléssel az találkozik a társadalomban, aki ilyen gyakorlati, mondhatnám az életre való tudással és ügyességgel bir, biztosan evez az iskolai törvények s a tanárok által felállított szirtek között, tanul is, de az életben is mozog, sem a Scylla el nem nyeli, sem a Charybdis magával nem rántja. Majdnem úgy merném mondani, az olyan tanuló, a ki az iskolai törvényeket, tanári intézkedéseket ki tudja játszani s a társadalommal meg tudja magát kedveltetni, nagyobb becsülettel bir a társadalom előtt, mint a jelesekkel kitüntetett, de szerény magaviseletében bátortalan, sokszor még mozdulataiban is félszeg, de szorgalmas munkása az iskolának.

Ezt a nehéz kérdését az iskolának, mely a lakásadók erősebb ellenőrzését volna hivatva megállapítani, az ág. h. ev. főgimnáziumok tanári testületéi között 5, azaz a bonyhádi, iglói, nyíregyházi, soproni és szarvasi főgimnáziumok tanártestülete tárgyalta ez évben s küldötte be a tárgyalása eredményét; a 6-ik, a békéscsabai főgimnázium tanártestülete e kérdésben régebben kidolgozott szabályzatát küldötte be az országos ág. h. ev. tanár- egyesületnek.

Valamennyi iskola azon a nézeten van, hogy a szállásadók elhallgatják, sőt eltitkolják diáklakóik botlá- 9 —