Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1909
11 Arrhenius elmélete alapján, a folyadékban áthaladó elektromos áramot úgy értelmezzük, mint a mely nem egyéb, mint a különböző töltésű jónoknak két ellentétes irányban való vándorlása. A Faraday-féle törvény értelmében, mivel ajónok az összes folyadékokban equivaleus súlyaik arányában válnak ki következik, hogy emez arányban vesznek részt az áramvezetésben, a mi úgy értendő, hogy a különböző jónok equivalens súlyaik arányában adják át elektromosságaikat az elektródoknak. Tehát ha 1 gramm hydrogén meghatározott meny- nyiségii negativ elektromosságot visz magával. (Cou- lombokkal kifejezve) akkor 23 gr. nátrium, avagy 39 gr. kálium kell, hogy ugyanilyen számú Coulomb negativ elektromosságot adjon át az elektródoknak. A fent mondottakból következik, hogy minden egyes atom meghatározott menyiségü positiv vagy negativ elektromossággal van kapcsolódva úgy, hogy minden egyes equivalens súly ugyanakkora mennyiségű elektromosságot tartalmaz. Ez alapon az elektromosság oly természetűnek vehető fel, a mely nem egyéb mint anyag, a mely nem folytonos, hanem részekre atomokra osztható fel. A positiv és negativ elektromosságnak eme legapróbb részecskéi az elektronok. Az elektrolyti- kus folyamatnál tehát az elektronok testszerü anyagrészecskékhez vannak kötve ; e szerint az atomoknak még kisebb részei is vannak, ezek az elektronok. így pld. egy: clorezüst molekula 1 atom ezüst -|- 1 atom dór és 1 ezüst jón 1 atom ezüst -j- 1 atom positiv elektromosság. Megjegyzendő még, hogy valamely elektrolyt- ben a dissociált molekulák mellett vannak és lehetnek
