Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1908
6 ember mindennapi életéből van merítve, — az iskoláról, lakóhelyünkről, a családról stb. beszélgetve —« olyan szókincsre és olyan kifejező képességre tesz szert a tanuló, a melynek az életben bármikor hasznát veheti. A nyelvtanítás kezdő fokán a legtöbb gondot — tanárnak és tanítványnak egyaránt — a helyes kiejtés okozza. Azért olvastasson sokat a tanár osztályában ; lehetőleg minden órában 10 — 15 percet szánjon az olvasásra, az erre áldozott idő később sokszorosan visz- szatérül; adjon fel azonkívül sok költeményt könyv- nélkül, a jobbaktól követelje a rendes leckéken kívül is rövidke versek elmondását, szívesen teszik ezt a tanulók, sőt versenyeznek egymással, hogy ki tud több költeményt szépen, értelmesen elmondani. Mert ne feledjük, hogy olyan nyelv tanításáról van szó, a mely a magyar nyelvsajátságtcl mindenben elütő, tehát kiejtésben is. A helyes kiejtés három tényezője : a tanár, a tanuló és a tananyag. Csak ha a tanár a hangok fonetikai ismeretét bírja, tudja helyesen megbírálni a hibás kiejtés okát és alkalmazni az eszközöket a hibás kiejtés megszüntetésére. A tanár kiejtése, beszéde legyen egyszerű, világos, élesen artikulált, helyes hangsúlylyal. Különösen az alsó fokon ne beszéljen sokat és sokféléről, hanem adjon alkalmat arra, hogy a tanuló az előtte már ismeretes tárgykörből maga önállóan tudjon a feltett kérdésre felelni, a kérdezett tárgyról beszélni. Legyenek ezen kérdések, mig a tanuló szókincse később nem bővül, stereotyp mondatok. Az egyes kérdéseknél követeljen a tanár kerek, egész mondat alakjában kifejezett
