Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907

— 4

közel 50 esztendőn át szolgálta a köznevelés ügyét, a kinek jelleméből kifolyólag osztályrésze volt a közélet minden megnyilatkozásából, a ki több mint egy emberöltőn át érezte az emberi megítélés mindenféle gyarlóságait : azt mi, mint a kik legközelebb állottunk hozzá, nem engedhetjük szótlanul távozni körünkből, mikor látóképessége gyengültével nyugalomba vonul, de kötelességünk kiemelni életéből s pályájából azt, a mi értékes és követésre méltó ; nem azért, hogy jutalmazzuk, hiszen az igazak a saját szivükben bírják tetteiknek a jutalmát, hanem hogy a jövőnek is megőrizzük az ilyen becses munkásságnak tanúságait.

Benka Gyula 1838. április 8-án született Békéscsabán. Atyja : György, a szarvasi főgimnázium tanára, anyja: Szemián Johanna, Pál csabai orgonista tanítónak leánya. Édes atyja 1828 —1834-ig a mezőberényi főgimnázium segédtanára volt s mikor az akkori békési seni- oratus Szarvas és Mezőberény földesuraitól kért nagyobb mérvű segélyt és alapítványt iskolájára, oly elhatározással, hogy azon a helyen fejleszti tovább a főgimnáziumot, a melynek a földesura nagyobb mérvű hozzájárulást nyújt: Benka György összeütközésbe került az esperes- séggel azon nézete miatt, hogy helyesebb lenne az iskolát Berényben hagyni s a szűkösebb anyagiakkal beérni. Azon a czimen tehát, hogy mint az iskola pénzkezelője, mégis az urasággal ért egyet s annak a javára beszél, a tótkomlósi esperességi gyűlés majdnem hivatalától is megfosztotta, de buzgolkodó barátainak védelme folytán megelégedett a dorgálással. Így ezután Benka György 1835-ben átjött a főgimnázium után Szarvasra s tanított egészen 1848. április 3-án bekövetkezett haláláig.

Benka Gyula tehát a főgimnázium levegőjében nőtt fel; szülei a régi főgimnáziumi épület (mai tanítóképző) emeletén a déli szárnyon laktak. Vajda Péter az északi