Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906
A világ verő kuruczzászlót rázva Tanitá ifjaink tömött sorát! — F vértelen csaták ősz katonái Hányán nyugosznak már a föld alatt, De sírjukon nyílnak szivünk virági, Nehéz harcuk gyümölcse megmaradt ! . . Mert akik itt, ez órán, összejöttünk, Ifjak legyünk bár, kikben forr a vér, Avagy akadjon szép számmal közöttünk, Kiknek hajában csillog már a dér, Űzött legyen bár sorsunk erre, arra, Keresve, védve, magunk igazát, Virágos földre lépjünk, vagy avarra, Holtig szeretjük ezt a s-zép hazát! . . . . . Te régi templomunk porló nyomából Kiemelkedő büszke palota! A múlt idők tündöklő sugarából Fonódjék homlokodra korona . . . Magyar voltunknak lángoló szerelme Vonjon tetődre dicsfényt, glóriát, Hirdesse benned a szív és az elme A száz esztendős szép históriát! . . Tanáraid a régi, szent csapáson Vezéreljék az ifjú sereget, A kuruczzászló lengjen daliáson, Mert nemzetünk nagygyá, csak igy lehet! — S te ifjúság ! — Hazám ékes virága ! — Ősink reménye, jövőnk záloga! — Szerencse napján, balsors viharába Hires lobogód ne hagyd el soha! . . . = 42
