Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906
Magasztos hivatását, kulturfeladatát ha felismerte s folytatva betölti, tovább plántálója lesz a réginek. Isten és a haza, evangélium és tudomány, miveit fő, tisztán látó szem és nemesen dobogó szív, munkálkodó erő és tiszta erkölcs : e régi kipróbált útjelzők vezessenek ideálokért, hevülni lángolni tanítsanak a díszes uj otthonban is, téged a várva várt jobb kornak, áhított szebb jövőnek biztató reményét, zálogát, kedves tanuló ifjúság. A koszorús költővel készt köszönteni, kérni szivem: Áldja a jó Istent, ki megálda téged, Adván őreidül szeretett szüléket, Adván eszközöket elháritni pályád’ Annyi más futónak nehéz akadályát. Áldjad Istent, hanem óvakodj a mivel Ő álda meg, saját érdemül róni fel. És van okunk, jogunk — Istennek hála — bizalommal tenni le ifjúságunk sorsát a lelkes oktatók hivatott mesterek kezébe, akik elődeiknek tisztes nyomdokaiba lépve, hagyományos önfeláldozó buzgalmát örökölve vették át ma az uj díszes otthont, hogy abban a kor niveaujára emelt eszközök birtokában magatok is lelkesedésben megújulva, tudásban megizmosodva, műveljétek tovább az ifjúság lelkivilágát, fogékony szivét, tápláljátok az oltáron égő lángot a jótékony felvilágosodás szent tüzével, formáljátok szent vallásunk örök igaz elveit, az igazán nagyok példáin az ifjak jellemét, építsétek fel a szentiéleknek élő templomává. Járjatok úgy, amint illik a ti hivatalotokhoz, amellyel hi- vattattatok. (Ef. 4, 1.) Az Ur bő áldása kisérje pedig önzetlen törekvéseiteket, áldása legyen maradjon sikeres munkátokon. Mondja ismert költő papunk: 34 =
