Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906

Az elhangzott ének után nt. Petrovics Soma főesperes mondta el az alább egész terjedelmében közölt egyházi beszédet:

Ünnepet ülünk áld meg Istenünk.

Te szent lelkeddel légy s maradj velünk!

Amen.

Amint a kér. anyaszentegyház Urunk és Megváltónk ez áldott üdvintézménye általában, vagy később a Reformáció, melynek emléknapját ünnepeltük a közelmúlt napokban: épen úgy az emberi társadalom minden

közhasznú intézménye, evang. egyházunk veteményes kertjei az iskolák Urunk ismert gyönyörű példázatára emlékeztetnek: Hasonlatosak „a mustár maghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő mezejében ; minden magoknál kisebb ugyan, mégis fává növekszik annyira, hogy ágaiknak árnyéka alatt az ég madarai raknak fészket. (Mt. 13, 31, 32.)

Parányi mustár mag volt Urunk egyszerű tanítványainak mind e széles világra kiküldött kisded csapatja, szent válalkozása : meghódítani a világot. . . S hova

fejlődött? Oda, hogy ma száz és százmillió lélek szivében, ajkain hangzik az apostoli vallomás : „Jézus

Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére.“ (Fii 2, 11.)

Parányi mustármag volt az igénytelen ágostonrendíi barátnak — Luthernek — egykor a vittenbergi vártemplom ajtajára a 95 tételnek a kiszegezése. S ma nem egészen 4 század elmúltával Europa legmiveltebb népei, anyagi jólét, virágzás, tekintély, polgári szabadság, hatalom dolgában is Iegelőrehaladottabb nemzetek erősitik, hogy fejlődésük, jövőjük a reformáció által lera31 =