Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906
vállalkozókon s mestereken, kik ez épületet emelték, felszereléseit, tartozékait készítették. Áldás legyen magán az épületen ! Bírja a társadalom s a szülők becsülését s tiszteletét s távozzanak belőle a növendékei tiszta erkölcscsel, nemes érzelmektől áthatott szívvel, hittel és szeretettel, ember és haza szeretettel. S ha majd évtizedek, tán század múltával ezrek és ezrek küldik az épületre áldó imáikat: akkor betöltötte hivatását. S ne legyen soha se az épület se a benne lelkesedéssel működő tanárok munkája irigység tárgya, gyűlölködő, sértegető becsmérlés anyaga. — Mint tanár mondom : bizalmat tiszteletetet kérünk, követelünk munkánk iránt mindenkitől, akiben van szív, van érzelem s van hit a magyar nemzet jövendőjében. Csak a jóktól várom ezt, a hitványnak szavát úgyis semmibe veszem. — Hiszen a tanár munkája nem a tanár személye miatt érdemel kíméletet, de követeli s párán csolja azt személyének a gondjára bízott ifjúság erkölcsi tisztasága. Hogy tudjon eszményeket hirdetni s tanítani, a kit sárral, szennyel dobál meg a hetvenkedés, becsmérel a gyűlölködés?! S hirdessen, gyakoroljon szeretetet a tanár, de ne is arasson gyűlölködést: ezt kívánom ! Deo bene iuvante ad multos annos. Liska János fögimn. tanár. 28
